10. rész: Felelősségek

{Helyszín: Ikrek faháza. Bella és Bianca beszélget.}

Bianca: Szóval jártok?

Bella: Hát, azt hiszem igen.

Bianca: Ez csodálatos, de hogy érted, hogy "azt hiszed"?

Bella: Nem zárhatnánk le?

Bianca: Te is mindig Chris-szel piszkáltál, most én jövök.

Bella: Kösz, aranyos vagy.

(Kopognak.)

Bianca: Ki az?

Prue: Csak én vagyok. Bejöhetek?

Bella: Persze, gyere csak.

(Prue belép.)

Bianca: Mi a baj?

Prue: Semmi, miért?

Bella: Mert látszik rajtad, hogy valami bánt.

Prue: Csak fáradt vagyok, mostanában sokat kell dolgoznom.

Bianca: Értem. És mi szél hozott erre?

Prue: Csak meg akartam nézni, jól vagytok-e.

Bella: Már hogy ne lennénk jól?

Bianca: Szóval, mit akarsz kérdezni?

Prue: Hogy döntöttetek a sulival kapcsolatban?

Bella: Azt hiszem, még egy próbát megér. Talán mégsem tudunk még mindent a mágia világáról.

Prue: Vagy csak egyszerűen nem akartok varázsmentes suliba járni.

Bianca: Hát igen, az is lehet.

Bella: De azért egy kicsit maradhatunk még itthon?

Prue: Hallani sem akarok róla, holnap nyomás a Mágusiskolába! Jó éjt!

(Prue kimegy.)

Bianca: Talán jobb lett volna azt mondani, hogy még nem döntöttük el.

Bella: Hát igen. Nincs kedvem visszamenni.

Bianca: Nekem sincs, elhiheted. De addig is csinálhatnánk valamit kivételesen csak mi ketten.

Bella: Ezt hogy érted?

Bianca: Az utóbbi időben egyre kevesebb időt töltünk együtt. Itt van Chris és Tom, meg a sok meló. Ránk férne egy kis "testvérkapcsolatépítőterápia". Nem?

Bella: Teljesen igazad van. Csináljunk valami izgalmasat!

Bianca: Van javaslat?

Bella: Mi lenne, ha visszamennénk a kastélyunkba?

Bianca: Hát nem is tudom. Ott elég sok nem kívánatos dolog történt. Jó, persze élveztem egy darabig.

Bella: A hely klassz, most majd nem nyúlunk a festményekhez.

Bianca: Hát én nem is tudom. Engem inkább a könyvek érdekelnek.

Bella: Akkor mi lenne, ha legalább egy pár vaskos kötetet elhoznánk?

Bianca: Ez remek ötlet! Hátha találunk valami érdekes igézetet vagy főzetet.

Bella: Akkor megyünk?

Bianca: Nem lenne egyszerűbb az erőmmel idehozni?

Bella: Muszáj mindig emlékeztetned a selejt erőimre?

Bianca: Ne csináld már! Neked is tök jó erőid vannak!

Bella: Persze, de a tied jobb!

Bianca: Hát eddig nem halad túl jól a terápiánk!

Bella: Igazad van, felejtsük el, hozd a könyveket!

(Bianca lehunyja a szemét, int a kezével, és hamarosan megjelenik pár vaskos kötet.)

Bianca: Azt hiszem, egy ideig elég lesz.

Bella: Akkor nézzünk valami használhatót. Ki tudja, mire lesz szükségünk Paige ellen.

Bianca: Ne is említsd! Chrisnek igaza van, lazítanunk kell.

Bella: Tudom, de nem tudok önfeledten pihenni, ha eszembe jut. És ez is anyuéknak köszönhető! Ha akkor hisznek nekünk, talán nem tartanánk itt!

Bianca: Szerinted én nem ezen rágódom már régóta? De már tényleg elegem van. Néha eszembe jut, hogy talán rá kellene hagynunk a dolgot. Majd megoldódik valahogy magától is.

Bella: Hát attól félek, hogy nem fog.

Bianca: Igen, a következő pillanatban már nekem is ez jár a fejemben, és gondolkozok, mit tehetnénk, de az igazat megvallva, semmi használható nem jutott az eszembe.

Bella: És mi lenne, ha megbeszélnénk a többiekkel?

Bianca: Úgy érted, anyuékkal?

Bella: Nem, a szomszéd kutyájával! Persze, hogy úgy értem!

Bianca: És apa?

Bella: Mi van vele?

Bianca: Hát, őszintén, még most sem bízom meg benne teljesen.

Bella: Na, ezt most fejezd be!

Bianca: Mióta beszéltünk vele, állandóan ezen rágódom, és még mindig nem jutottam előbbre!

Bella: Van okod kételkedni?

Bianca: Már hogy ne volna! Miért, téged meggyőzött?

Bella: Hát, ami azt illeti...

Bianca: Ezt nem mondhatod komolyan! Hiszen démonok vagyunk, nem igaz, hogy egy csöpp bizalmatlanság sincs benned!

Bella: Inkább te vagy túl démon! Ez lassan a rögeszméddé válik!

Bianca: Végighallgatnál?

Bella: Persze, mondd csak!

Bianca: Neked nem feltűnő, hogy apa még mindig él? Mármint úgy értem, hogy Paige nem nyírta ki. Én a helyében már tuti megtettem volna!

Bella: Esetleg apa olyan jó sztorit adott be neki...

Bianca: Ezt ugye te sem gondolod? Paige-t nem olyan könnyű csőbe húzni! Valami kellett hozzá, hogy megbízzon benne!

Bella: Arra még nem gondoltál, hogy nem bízik benne, csak egyszerűen szüksége van rá?

Bianca: Hát épp ez az! Hogy szüksége van rá! Tehát apa információkkal szolgál!

Bella: Ó, erre nem gondoltam!

Bianca: Érted már, miért nem bízom benne?

Bella: Azt hiszem, igen. De akkor most mit tegyünk?

Bianca: Az első, hogy felkészülünk. Be kell biztosítani mindent arra az esetre, ha történne velünk valami.

Bella: Ezt mégis hogy érted?

Bianca: Ha talán elkap, rosszabbik esetben megöl minket Paige, akkor anyuék még csak azt se tudják, ki tette. Tehát kell hagynunk valami üzenetet, amit csak ők, és ők is csak akkor tudnak elolvasni, ha baj történik velünk.

Bella: Igen, ez remek ötlet!

Bianca: Már csak meg kell valósítanunk. De hogyan?

Bella: Mi lenne, ha a könyvben hagynánk üzenetet?

Bianca: És nem fogják megtalálni?

Bella: Ha sikerülne egy olyan varázslatot létrehoznunk, akkor nem.

Bianca: Ez nagyon bonyolultnak hangzik, kétlem, hogy képesek lennénk rá.

Bella: Hát, ha jobban belegondolok, akkor én is. De akkor mi legyen?

Bianca: És ha egyszerűen csak egy levelet írunk?

Bella: Egy levél? Nekem jobb ötletem támadt!

Bianca: Ki vele!

Bella: Mi lenne, ha valahogy hagynánk Phoebe-nek egy üzenetet?

Bianca: Úgy érted, hogy látomás formájában?

Bella: Pontosan!

Bianca: Tesó, te zseniális vagy!

Bella: Köszi!

Bianca: Egy kristály jó lesz?

Bella: Azt hiszem igen. Hozod?

(Bianca bólint, majd int a kezével, mire abban megjelenik egy kristály.)

Bianca: És ezt tényleg csak ők tudják megnézni, hiszen nem sok embernek van ilyen képessége! Beletöltjük az emlékeinket, és a fontos információkat, Phoebe pedig majd kiolvassa.

Bella: Hát persze! Lássunk neki!

Bianca: Fogd meg! Idézz fel minden fontos emléket Paige-ről, apáról és mindenről, amit fontosnak tartassz!

(Az ikrek megfogják a kristályt, becsukják a szemüket, és erősen koncentrálnak.)

Bianca&Bella:

"Emlékek áradata,

E kristály befogadja,

Paige, Forrás, Triád, Apa,

Ne legyen többé titokban!"

(Kinyitják a szemüket, majd elengedik a kristályt.)

Bella: Honnan tudjuk, hogy működik?

Bianca: Nem tudjuk, ez benne a kockázat. De nagyon remélem, hogy sikeres volt, és Phoebe megtalálja, ha szükség lesz rájuk, mert az életünk múlhat ezen.

Bella: Hát az már biztos. Ez elég kockázatos.

Bianca: Tudom, de más lehetőség nincs.

Bella: Tisztában vagyok vele. Akkor remélhetőleg ez kész van. Azt hiszem, akár neki is állhatnánk átnézni a könyveket.

Bianca: Igen, szerintem is. Talán lesz benne egy-két érdekes átok.

(Mindkét lány elvesz egy-egy könyvet, és lapozgatni kezdik.)

{Helyszín: Ház. Prue és Wyatt szobája. Prue pakol, Wyatt pislant. Prue az erejével belevágja Wyattet a falba.}

Prue: Ó, ne haragudj, de mi lenne, ha néha használnád az ajtót is?

Wyatt: Bocs, azt hittem már megszoktad.

(Prue felsegíti Wyattet.)

Prue: Ne haragudj, de a lakásban naponta fordulnak meg illetve fel démonok, úgyhogy nem árt az óvatosság. Szerintem te sem akarod, hogy véletlen kinyírjalak.

Wyatt: Jó, legközelebb használom az ajtót.

Prue: Fárasztó napod volt?

Wyatt: Úgy is mondhatjuk, bár az előző héthez képest egész tűrhető.

Prue: Miért nem veszel ki néhány nap szabadságot? Elmehetnénk valahová kettesben.

Wyatt: Ez remek ötlet, amint rendben lesznek a fontos ügyek, elmegyünk kirándulni. Megfelel?

Prue: Persze.

Wyatt: És mi van a lányokkal?

Prue: Visszamennek a Mágusiskolába.

Wyatt: Ez nagyszerű.

Prue: Hát, nem is tudom...

Wyatt: Jobb lesz ott nekik, meglátod. Egy idő után úgyis megunják a piszkálódást a diákok.

Prue: Hát lehet, mert szerintem már ők sem bírják sokáig.

Wyatt: Erős lányok, hasonlítanak rád.

{Helyszín: Ikrek faháza. Bella és Bianca még mindig a könyveket nézi.}

Bianca: Menedékhely.

Bella: Tessék?

Bianca: Ez a könyv ír valami menedéhelyről.

Bella: És mit?

Bianca: Fogalmam sincs, mert az oldal fele elmosódott, de van itt egy igézet. Csak az a baj, hogy valami idegen nyelven íródott.

Bella: Fel tudod olvasni?

Bianca: Nem, még sosem láttam ilyen fura jeleket.

Bella: Mutasd csak!

(Bella is belenéz a könyvbe.)

Bianca: Mi lenne, ha kicseleznénk?

Bella: Hogy?

Bianca:

"A menedékhely minket vár,

Röpíts át a szelek szárnyán!"

(Az ikreket körülveszi egy erős forgószél és eltűnnek. A könyv a padlóra esik, és megjelenik a falra erősített tükörben a szöveg fordítottja. Az oldalon ez az igézet olvasható:

"A sárkányok fészke már vár,

Itt téged senki sem talál.

De egyre mindvégig vigyázz,

Fel ne ébressz alvó sárkányt!")

{Helyszín: Sárkányok Birodalma. Hatalmas puszta. Az ikrek megjelennek a forgószéllel.}

Bella: Ez lenne a Menedékhely? Itt még csak elbújni sem lehet!

Bianca: Hát tényleg nem! De akkor meg...?

(Az ikrek feje fölött elrepül egy hatalmas sárkány. Bella sikít.)

Bella: Jézusom, hová kerültünk?

Bianca: Csendet! (Suttogva.) Azt akarod, hogy észrevegyen minket?

Bella: (Suttogva) Persze, hogy nem. Hát ez aztán tényleg biztonságos hely!

Bianca: Hát, lehet, hogy nem fekete mágiáról szóló könyvet kellett volna forgatnunk?

Bella: Igazad lehet, ez a hely démonoknak épp ideális, de nekünk kevésbé.

Bianca: Menjünk utána!

Bella: (Kétségbeesve) Mi? Te megőrültél?

Bianca: Miért? Nem azért jöttem ide, hogy most egy sárkány láttán visszaforduljak! Amúgy is, mindenre fel kell készülnünk!

Bella: Gondolod, hogy Paige a szabadidejét sárkányfarmon tölti?

Bianca: Még az is előfordulhat.

Bella: Kösz a biztatást. De nem véletlen az én erőm a jég és nem a tűz!

Bianca: Tessék? Te félsz a tűztől?

Bella: Hát, bizonyos mértékben igen. Annyi démont sütöttünk már ropogósra, hogy felmerül bennem a gondolat, hogy mi lesz, ha ez történik velem is?

Bianca: Te tiszta dilis vagy! Mégis ki sütne meg?

Bella: Hát, lehet, hogy egy sárkány előszeretettel megkajálna. Mondjuk nem vagyok egy nagy falat.

Bianca: Ugyan, ne szórakozz már! Gyerünk!

Bella: Nem.

Bianca: Hé! Épp te mondtad, hogy a te erőd a jég! Megfagyasztod a bestiát, és utána nem tud ártani!

Bella: De...

Bianca: Ne csináld már! Ha így haladunk el fogunk késni a suliból!

Bella: Jól van, menjünk! De ki tudja meddig leszünk itt, nem kellene nekünk is klón?

Bianca: Szerintem elég, ha hagyunk egy üzenetet, a suliban úgysem tudják, hogy megyünk!

Bella: Zseniális vagy!

(Bianca int a kezével, megjelenik benne egy darab papír és egy toll. Leír egy rövid üzenetet, megint int egyet, mire eltűnik a papír és a toll is.)

Bianca: Kész is! Mehetünk!

(Az ikrek pislantanak.)

{Helyszín: Ház. Konyha. Piper reggelit készít. Prue és Wyatt lép be.}

Prue: Jó reggelt!

Piper: Jól aludtatok?

Wyatt: Csodásan, már nagyon rám fért egy kis pihenés! Van kávé?

Piper: Persze.

(Prue a hűtőhöz lép, aminek az ajtaján egy papír van.)

Prue: "Ma korábban elmentünk a suliba, mert még van egy-két fontos dolgunk tanítás előtt." Korán reggel randiznak, vagy mi a szösz?

Wyatt: Már megszokhattad volna tőlük, mindig ki tudnak találni valami őrültséget.

(Phoebe és Cole pislant. Mindkettőjükön virágkoszorú van, és lebarnultak.)

Phoebe: Aloha!

Piper: Hello! Milyen volt Hawaii?

Cole: Csodálatos!

Prue: (Wyatthez) Látod, épp ezt mondtam, nekünk is el kell mennünk!

Wyatt: Igérem, elmegyünk!

Phoebe: És a többiek?

Piper: Az ikrek már elmentek, Melinda alszik, Leo meg ki tudja merre jár.

Cole: Szóval a szokásos.

Prue: Pontosan.

{Helyszín: Sárkányok Birodalma. Egy hatalmas fészek, amelyben egy óriási sárkány alszik. Bianca és Bella mellé pislantanak.}

Bianca: Oké, és most hol vagyunk?

Bella: (Suttogva) Inkább ne akard tudni!

(Bianca megfordul és észreveszi a sárkányt. Mindketten hátrálni kezdenek, de Bianca rálép a sárkány farkára. Az állat felébred, észreveszi őket, és rájuk támad.)

Bianca: Jézusom! Ne haragudj!

(Energiagömböket dobnak a sárkány felé, de az állatnak semmi baja sem lesz, csak egyre idegesebbé válik.)

Bella: Hogy ne haragudjak? Felébresztetted ezt a dögöt! Most mit csinálunk?

(A sárkány egy lángcsóvát fúj feléjük, Bella jeges levegőt fúj a tűzre, amitől az megfagy, a földre hullik és összetörik.)

Bianca: Ez szép volt. Bella: Hát persze, de mégis mit csináljunk?

(Az állat tovább próbálkozik, de az ikrek kitérnek előle.)

Bianca: Mintha valahol azt olvastam volna, hogy az ilyen pikkelyes izéknek a hasa sebezhető.

Bella: És te vállalod, hogy befekszel alá?

Bianca: Azt hiszem van egy ötletem, de egy kicsit tartsd fel!

Bella: Könnyű azt mondani!

(Bella fagyasztja a sárkány lángcsóváit, és energiagömböket dobál hozzá. Bianca koncentrál, majd hamarosan megjelenik a kezében egy éles kard.)

Bianca: Oké, akkor most jöhet a terv második fele. Tereld el a figyelmét!

(Bianca próbál a sárkány alá kerülni.)

Bella: Te megbolondultál?

Bianca: Van más választásunk?

(Bianca a kardot a sárkány lábába döfi, az állat dühösen fújtat, és közben csapkod a farkával, Bellat eltalálja az egyik ütés, a lány hátrazuhan. Bianca a kardot a sárkány hasába szúrja, majd elektromossággal felrobbantja az állatot. Bellahoz rohan.)

Bella: Minden rendben, ne aggódj!

Bianca: Ne haragudj, hogy bajba kevertelek!

Bella: Felejtsd el!

(Bella próbál felállni, Bianca segít neki.)

Bianca: Ajaj! Akadt egy kis probléma!

Bella: Mégis mi?

Bianca: Nézd csak!

(Bianca a fészek túlsó végébe mutat, ahol egy tojásból épp most kel ki egy sárkány. A lény kb. fél méteres, a pikkelyei kékek és ezüstösen csillognak.)

Bella: Hát ez azért annyira nem kis probléma.

Bianca: Hát nem édes?

Bella: Tessék?

Bianca: Tartsuk meg!

Bella: Mi bajod?

Bianca: Vigyük magunkkal!

Bella: Én estem egy hatalmasat és te őrültél meg?

Bianca: Hé! De hiszen ennyivel tartozunk!

Bella: Te tényleg nem vagy észnél!

Bianca: De megöltem az anyját!

Bella: És?

Bianca: És ha ez egy macska lenne? Akkor is itthagynád?

Bella: De ez nem macska! Ez egy sárkány!

Bianca: Igen, de nézd meg, milyen szép!

Bella: Istenem, meg vagyok én áldva veled! Nem vihetjük haza!

Bianca: De én akarom ezt a kis tündért!

Bella: Jesszus, te dilis vagy! Napszúrást kaptál? Menjünk innen!

Bianca: De...

Bella: Semmi de, nyomás a suliba!

(Bella megragadja Biancat és pislantanak.)

{Helyszín: Máguiskola. Önvédelem terem. Bella és Bianca pislant, majd leülnek a helyükre.}

Chris: Merre jártatok? Épp hogy ide értetek McGay előtt. Iszonyúan kiakad, ha elkéstek!

Bella: Ne is kérdezd! A barátnőd megbolondult!

Chris: Ez nem újdonság.

Bianca: Kösz, én is szeretlek.

Bella: Á, ez eddig mind semmi volt, ahhoz, amit most kitalált!

Tom: Elmondod végre?

Bella: Valahogy a sárkányok földjére kerültünk, és kinyírt egy sárkányt. Aztán meg kitalálta, hogy örökbefogadja az árván maradt sárkánybébit.

Tom: Mi?

Chris: Ez már azért tényleg sok.

Bianca: Még jó, hogy így megértetek! Nem ti öltétek meg a mamáját! Szörnyű bűntudatom van, szegény most kelt ki a tojásból!

Bella: Jut eszembe,Chris, egy kis regenerálás rám férne, eszméletlen nagyot ütött annak a sárkánynak a farka. Te meg inkább engem sajnálnál a sárkány helyett!

Bianca: Téged meggyógyít Chris, de a szegény kis állat anya nélkül nő fel!

Chris: Nem zárhatnánk le a témát? (Közben gyógyítja Bellat.) McGay már egy ideje minket néz.

Bianca: Ti ezt úgysem fogjátok megérteni!

Chris: Az, hogy nem pártolom, hogy gondozz egy sárkányt, még nem azt jelenti, hogy nem értelek meg. De az nem aranyhal, nem tudod, milyen felelősséggel jár!

(Bianca úgy tesz, mintha meg sem hallaná, és jegyzetel a füzetébe.)

{Vágás: Ház. Konyha. Piper és Phoebe beszélget.}

Phoebe: Változott valamit a helyzet, amíg nem voltam itthon?

Piper: Milyen irányban?

Phoebe: Hát úgy általánosságban.

Piper: Nem sok. Prue és Wyatt úgy tesznek, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, pedig egyáltalán nincs, de legalább a lányok visszamentek a suliba.

Phoebe: Hát legalább ennyi jó hír van.

Piper: Nem is tudom, hogy ez annak számít-e.

Phoebe: Igaz. Mellesleg hogy állunk démoni szempontból?

Piper: Ez a legaggasztóbb.

Phoebe: Miért, olyan sok a támadás?

Piper: Pont ellenkezőleg. Már egy jó ideje hallgatnak. Démonokat a közelben sem látni.

Phoebe: Gyanús.

Piper: Igen, én is ezen rágódom napok óta.

Phoebe: Prue-nak mondtad?

Piper: Még ezzel is idegesítsem? Így is van elég baja. És gondolom, neki is feltűnt.

(Prue lép be.)

Prue: Rólam van szó?

Piper: Bizonyos értelemben.

Phoebe: Épp arról beszéltünk, hogy milyen ritkán van mostanában démontámadás.

Prue: Igen, már feltűnt.

Piper: És nem gondolod, hogy készül valami?

Prue: De igen.

Phoebe: Átnézted már az Árnyak Könyvét?

Prue: Ezerszer, de semmi új.

Piper: Mi lenne, ha közösen is megnéznénk?

Phoebe: Benne vagyok.

Prue: Mehetünk.

{Helyszín: Mágusiskola. Mosdó. Bianca az egyik fülkében van, Bella kint várja.}

Bella: Mi lenne, ha igyekeznél, elkésünk!

Bianca: Azonnal!

(Bianca pislant.)

Bella: Mit csinálsz eddig? (Nem érkezik válasz.) Bianca? Ó, hogy az a...

{Helyszín: Sárkányok Birodalma. Bianca megjelenik a legyőzött sárkány fészkében.}

Bianca: Hol vagy? (Megpillantja a kis sárkányt.) Szóval itt rejtőzködsz. Mit szólnál egy kis levegőváltozáshoz?

(Óvatosan megfogja, majd pislant.)

{Helyszín: Mágusiskola. Bella Chris-szel beszél.}

Chris: Hogy mi van?

Bella: Bianca eltűnt. És van egy olyan érzésem, hogy a sárkánybébinél kell keresnünk.

Chris: Figyelj, Bella! Nekünk most óránk van, mellesleg Bianca tud vigyázni magára.

Bella: Én azt hittem, te szereted.

Chris: Persze, hogy szeretem, de ennek semmi köze ehhez az ügyhöz. Próbáltuk meggyőzni Biancat, nem sikerült, miért gondolod, hogy most menni fog?

Bella: Igazad van, de mégsem hagyhatom, hogy a testvérem egyedül neveljen egy sárkányt! Utána kell mennem!

Chris: Ezt megbeszéltük, úgysem tudod lebeszélni.

Bella: Igen tudom, de hamár így alakult, legalább segítek neki. Végülis nem lehet olyan szörnyű egy ilyen kis...izé...nem olyan kicsi, na mindegy.

Chris: Elment az eszed, mint Biancanak?

Bella: Ha nem tudom lebeszélni, akkor inkább melléállok.

Chris: Hihetetlen, hogy két perc alatt mekkora változásra vagy képes.

Bella: Á, mindegy. Most inkább megyek Bianca után.

Chris: És az órával mi lesz?

Bella: Majd kitalálsz valamit.

(Bella pislant.)

Chris: A sírba visznek.

{Helyszín: Ház. Padlás. Prue, Piper és Phoebe az Árnyak Könyvét nézi.}

Piper: Hihetetlen, hogy itt ez a vastag könyv, és semmit nem találunk!

Prue: Van egy olyan érzésem, hogy a válasz itt van az orrunk előtt, csak nem vesszük észre.

(Prue éppen ellapozza a Forrásról szóló részt.)

Phoebe: Az a baj, hogy Cole-t hiába kérdezem.

Prue: Én meg sem próbálom Wyatt-nek megemlíteni, mert a végén megint összevesznénk.

Piper: Pedig ő az egyetlen, akiből ki lehetne szedni valamit.

Prue: Az biztos, hogy valami nincs rendben az Alvilágban, ezt beismerte, vagyis nem, de éreztem.

Phoebe: Megörökölted az erőmet, vagy mi van?

Prue: Ugyan dehogy, de a felesége vagyok, ha a démont nem is, Wyatt-et ismerem.

Piper: Erről jut eszembe, Phoebe, nem tudsz valamit kideríteni empátiával?

Phoebe: Kizárt dolog, Wyatt-et sosem szoktam érezni, levédte a tudatát, ez is bizonyítja, hogy valami olyan titkot őriz, amit nem szabad megtudnunk.

(Piper Prue-ra néz, aki elég furcsa tekintettel néz maga elé.)

Piper: Mi van?

Prue: A lányok tudják.

Piper&Phoebe: Tessék?

Prue: Persze, ez az egyetlen logikus megoldás!

Phoebe: Te meg miről beszélsz?

Prue: A lányok megtudtak valamit, amit nem kellett volna. És annak valószínűleg köze volt Wyatt-hez, ezért utálták őt az utóbbi időben!

Piper: Ezt nem mondod komolyan?

Prue: Minden egybevág: Miért voltak bizalmatlanok, távolodtak el annyira, hogy akár eldobták volna ezt az életüket, nem szóltak egy szót sem az apjukhoz, ez az egész nem lehet valami gyerekes játék miatt, ők nem ilyenek, ok nélkül nem haragszanak valakire, akit eddig imádtak!

Phoebe: Lehet benne valami.

Piper: Csak az a baj, hogy ettől sem lettünk okosabbak, még most sem tudjuk, milyen veszély fenyeget minket.

Phoebe: Meg kell kérdezni tőlük.

Prue: És gondolod, hogy elmondják? Eddig is itt lett volna a lehetőségük, ha nem tették meg, annak oka van.

Piper: De mégis mi vagy ki lehet a veszély forrása?

Phoebe: Szerinted, ha tudnám, itt ácsorognék?

Piper: Prue, muszáj megkérdezned tőlük!

Prue: Megpróbálom, de nem ígérek semmit.

{Helyszín: Rét. Bianca nézi a futkározó sárkányt. Bella pislant mellé.}

Bianca: Most mondd azt, hogy nem aranyos!

Bella: De, az.

Bianca: Hogy találtál meg?

Bella: A testvéred vagyok.

Bianca: Ezt akár úgy is vehetem, hogy beletörődsz?

Bella: A sárkányba?

Bianca: Mi másba?

Bella: (Sóhajt.) Igen, mondhatjuk úgy is.

Bianca: (Mosolyogva) Tudtam, hogy úgysem bírod sokáig nélkülem.

Bella: Csak nem akartam, hogy ez a bestia leégesse a hajad!

Bianca: Gondoltam.

Bella: És van már neve?

Bianca: Még nincs. Van valami ötleted?

Bella: Hát, nem is tudom...lehetne mondjuk Sweety.

Bianca: (Nevetve) Ezt most komolyan gondoltad?

Bella: (Ő is nevet) Miért ne? Sweety, támadt meg Paige-t!

Bianca: Inkább valami komolyabb kellene. Vagy egy egyszerű, mint a Draco.

Bella: Végülis, könnyű megjegyezni.

Bianca: Na, Draco, mit szólsz a nevedhez?

(A sárkány ránéz, majd megpróbál tüzet fújni, de nem igazán sikerül még neki, inkább csak néhány vékony lángcsóva.)

Bella: Hú, ezt akár vehetjük az első szavának is!

Bianca: Gúnyolódsz? (Bianca kinyújtja a kezét, és előtör belőle egy lángcsóva.) Nézd, Draco, így csinálják a nagyok! Ha sokat gyakorolsz, akkor neked is fog majd sikerülni!

(A sárkány, mintha értené, amit mondott a lány, újból megpróbálkozik, de most sem sikerül tökéletesre.)

Bella: Még a végén be kell látnunk, hogy a sárkány a leginteligensebb állat.

Bianca: Hát igen, látszik, hogy én törődöm vele!

Bella: És persze én. Tényleg, és hol fogjuk tartani?

Bianca: Én arra gondoltam, hogy a kastélyban biztos van egy szoba, ami megfelelő.

Bella: Nem rossz ötlet, csak akkor figyelni kell az éghető anyagokra.

{Helyszín: Ház. Padlás. Prue, Piper és Phoebe még mindig beszélgetnek. Bianca és Bella pislantanak. Mindkét lány elég koszos, a ruhájuk és az arcuk tiszta korom, és van egy két vérfolt is rajtuk, de nevetve beszélgetnek.}

Bianca: A harmadik csirke után már egész jól ment, azzal már meg lehetett volna gyújtani egy függönyt.

Bella: Szorgalmas, meg kell hagyni.

Prue: Jesszus, ti hogy néztek ki? És miről beszéltek?

Bianca: Szia anyu! Hogy vagy?

Prue: Most én kérdezek. Hol jártatok?

Bella: Nyugi, semmi komoly, ez nem a mi vérünk.

Prue: Azonnal tudni akarom, hol jártatok!

(A lányok csodálkozva néznek rá.)

Phoebe: Ez így nem fog menni, szerintem inkább kérdezd meg, amit beszéltünk jó.

Bianca: ~ Ez nem hangzik jól! Vágj faarcot, ha olyanról van szó! ~

Prue: Nos rendben. Szóval, meg akarjuk kérdezni, hogy mit tudtok.

Bella: Miről?

Prue: Arról, hogy mi folyik az Alvilágban.

(A lányoknak a szemük sem rebben.)

Bianca: Ezt nekünk honnan kellene tudnunk?

Phoebe: Könyörgöm lányok, most az egyszer mondjatok igazat! Nagy szükségünk van az információitokra!

Bella: Mi a fene? Egyszerre hasznosak lettünk?

Piper: Szóval tudtok valamit?

Bianca: A világon semmit. De még mindig nem értem, miről van szó.

Prue: Ha ti nem beszéltek, akkor mi sem.

Bella: ~ Ez zsarolás. Mi legyen? ~

Bianca: ~ Nem tudom. És apa? ~

Prue: Figyeljetek, ha jól sejtjük, hogy nagy baj van, akkor együtt kell működnünk, csak úgy lehetünk eredményesek.

Bianca: ~ Próbálom húzni az időt, amíg kitalálunk valamit. ~ Ez egyértelmű, de még mindig nem értem, hogy ezt honnan szedtétek.

Phoebe: Most miért ez foglalkoztat titeket? Hát nem tudjátok felfogni, hogy ennek mekkora jelentősége van? El tudjátok képzelni egyáltalán, mi várhat ránk?

Bianca: (Kiabálva) Igen, képzeld el! Ha annyira okos vagy, akkor hogy nem jöttél még rá te magad, hogy mi folyik itt?

Prue: Bianca!

Piper: Ne, hagyd, jobb ha kiadja a dühét!

Bianca: Azt hiszed, nem tudom, mit akarsz elérni? Azt hogy felhúzzam magam, és véletlenül kikotyogjak valamit!

Bella: Bianca, légy szíves!

Piper: Ez hihetetlen! Itt állunk, és vitatkozunk, ahelyett, hogy megbeszélnénk a dolgokat, és felkészülnénk!

Bianca: Azt hiszed, hogy ez olyan egyszerű?

Phoebe: Igen, annyi az egész hogy kibököd végre, mi a helyzet!

Bella: Te csak azt hiszed. El sem tudod képzelni, min mentünk keresztül az utóbbi időben, tulajdonképp miattad!

Phoebe: Tessék? Miattam? Ezt hogy érted? Cole?

Bianca: Cole? Hát még egy ilyen jó érzőt! Mellé. Nem róla van szó. De a te hibád, vagy inkább a tiétek.

Prue: Nem beszélnétek érthetően?

Bianca: Nem ártana, ha néha figyelnétek ránk, akkor most nem itt tartanánk!

Piper: Miért, hol tartunk?

(Wyatt pislant.)

Wyatt: Mi folyik itt?

Phoebe: Kérdezd a lányaid!

(Wyatt az ikrekre néz.)

Bianca: Apa úgysem állhat mellétek, igaz?

Prue: Miről beszéltek? Wyatt, miről beszélnek?

Bella: Apa, légy szíves kérd meg őket, hogy hagyjanak minket!

Prue: Wyatt?

Wyatt: Kérlek, beszélnem kell a lányokkal.

Piper: Hogy mi?

Phoebe: Hát ez nem igaz! Lehet, hogy az életünk két kamasztól függ?

Wyatt: Elég valószínű.

Prue: Ezt meg hogy érted?

Wyatt: Attól függ, hogy döntenek. Nincs jó döntés, de nekik kell választaniuk.

Bianca: Apa, én ezt nem tudom megtenni.

Wyatt: El kell mondanotok!

Bianca: (Kétségbeesve) Nem!

Bella: Apa, ezt nem tehetjük.

Bianca: Akkor mi lesz veled?

Wyatt: Ne törődjetek velem! A ti életetek fontosabb.

Bianca: Nem!

Prue: Kérlek, mondjatok valamit!

Wyatt: Ha ti nem mondjátok meg, akkor én teszem meg!

Bella: Ezt nem teheted!

Bianca: És nem is fogod. Mert akkor tudni fogja.

Bella: Most is hall?

Wyatt: Nem, azt hiszem nem.

Prue: Ki? Wyatt:

Lányok, itt az idő!

Bianca: Felejtsd el! Had döntsük el mi, mikor akarjuk elmondani, jó?

Phoebe: Ha ti döntötök, akkor mi sosem tudjuk meg.

Wyatt: Nagyon tévedsz, el fogják mondani. Lányok, kaptok egy hetet, hogy felkészüljetek. Ha utána nekem kell elmondanom, akkor tudjátok, hogy milyen következményei lesznek.

Bianca: Apa, nem akarom...

Wyatt: Tudom, kicsim, de ha nincs más választás.

Bella: Kérlek, menj el!

Wyatt: Nem, szó sem lehet róla!

Bianca: Apa! Menj el!

Prue: Mégis hova külditek?

Wyatt: Sehova. Itt maradok.

Bianca: Apa.

Wyatt: Egy hét.

(Wyatt pislant.)

Prue: Most azonnal tudni akarom, mi folyik itt!

Bianca: Sajnálom anya, hidd el, nekünk is könnyebb lenne, de nem lehet.

Prue: Miért?

Bella: Főként a család miatt.

Bianca: Apa miatt.

Phoebe: Várj, várj! Mi köze van ehhez az egészhez?

Bianca: Sajnos túl sok. Túl sok.

Bella: Mi azért felkészülünk, javaslom nektek is, szükség lsz rá.

Piper: Hogy készüljünk, ha azt sem tudjuk, mi ellen harcolunk?

Bianca: Csak készítsetek erős főzeteket! És ne kérdezzetek semmit, mert már lehet, hogy így is sok bajt hoztunk apára.

Prue: Én ezt nem bírom! A férjem, a lányaim! Mi jön ezek után?

Bianca: Anya, bíznod kell bennünk, nincs más esélyetek!

(Az ikrek pislantanak. Prue lerogy egy székbe.)

Piper: Jól vagy?

Prue: Már hogy lennék jól? A családom halálra rémiszt, felkészít a legrosszabbra, de semmi konkrétat nem tudtak volna mondani.

{Helyszín: A kastély melletti tisztás. Bianca és Bella nézi Dracot.}

Bianca: Jó neki, ő gondtalanul zabálhatja a csirkéket, tüzet fújhat.

(Ami egyre jobban megy neki, már majdnem egy méteres a lángcsóva, amivel szinte percenként próbálkozik..)

Bella: Nem is tudom, kit sajnáljak jobban. Minket, amiért ennyi felelősség szakadt ránk, anyát, aki megőrül a kíntól, vagy apát, aki ki tudja meddig marad életben.

Bianca: Hát, az is lehet, hogy tovább, mint mi.

Bella: Ne mondd, hogy az előbb a padláson az csak színjáték volt?

Bianca: Csak nem hitted, hogy egy percre is felejtek?

Bella: Ez hihetetlen.

Bianca: Apának azt kell látnia, hogy megbízok benne, és aggódok érte, de nem ez az igazság.

Bella: Nem is aggódsz érte?

Bianca: Tudod, most túl nagyot csalódtam benne.

Bella: Szerintem meg csak egyszerűen nem mered vállalni, hogy szereted, mert attól félsz, hogyha elárul minket, akkor még jobban fogsz szenvedni, vagy ami rosszabb, hogy meghal.

Bianca: Nem fog meghalni.

Bella: Van rá biztosíték?

Bianca: Paige.

Bella: Ugyan már, te is tudod, hogy ő bárkit megöl, akire már nincs szüksége. És mi lesz, ha tényleg meghal?

Bianca: Nem fog.

Bella: Az életed hátralevő részét úgy akarod leélni, hogy a halála előtt haragudtál rá?

Bianca: Nem fejezhetnénk be? Senki sem fog meghalni! Egyedül csak Paige!

Bella: És mi van, ha nem? Mi van, ha döntenünk kell?

Bianca: Ezt hogy érted?

Bella: Kit választanál? Anya vagy apa?

Bianca: Tessék?

Bella: Hallottad.

Bianca: Ezt nem gondolhatod komolyan.

Bella: Sose lehet tudni. Szóval?

Bianca: Nem tudom. És nem is akarok ezen gondolkozni!

(Bianca feláll és Draco mellé ül. A sárkány körbeugrálja, de nem bántja.)

Bella: Gondolod, hogy egy ilyen tündéri srákánynak a hasznát vesszük?

Bianca: Nem gondolom, tudom. Nézd csak!

(Bianca a kezébe varázsol egy döglött patkányt, amit Draco elé dob, aki fenevadként ront rá, és szétmarcangolja.)

Bella: Hát igen, jó a foga, meg kell hagyni.

Bianca: A harci állatunk. Van egy hetünk, hogy felkészüljünk.

{Vágás: Ház. Az ikrek szobája. Bella és Bianca egy könyvet néz. Prue jön be.}

Bianca: Szia.

Prue: Mit tanultok?

Bella: Hogy hogyan neveljünk sárkányt.

Prue: Értem. És érdekes?

Bianca: Persze, nagyon, remélem hasznát is vesszük majd.

Prue: Ti egy sárkánnyal akartok harcolni?

Bella: Nem lehetünk elég felkészültek, ki tudja mire lesz szükségünk.

Prue: Ti mindent megoldotok?

Bianca: Hát sajnos ha ez így lenne, akkor nem kellene most ezen rágódnunk.

Prue: Mennyi az esélye, hogy mindenki életben maradjon?

Bella: Nem tudjuk. És te se akard tudni!

Prue: Én csak féltelek titeket!

Bianca: Persze.

(Bianca odalép a szekrényhez, és leveszi róla a kristályt, majd Prue kezébe adja.)

Prue: Mi ez?

Bianca: Ezt mi csináltuk, arra az esetre ha velünk történne valami.

Prue: Hogy működik?

Bella: Hát az a baj, hogy nem is biztos, hogy működik.

Prue: És ti erre akarjátok rábízni az életeteket?

Bianca: Van más választásunk?

Prue: És ha működik, akkor hogyan?

Bella: Csak akkor használhatjátok, ha bajban vagyunk.

Prue: Hogy működik?

Bianca: Tudni fogjátok.

Bella: Legalábbis bízunk benne.

Prue: Ti aztán szépen kibiztosítjátok magatokat! Ez nem is biztos, hogy működik, de ha igen, akkor sem mondjátok meg, hogyan.

Bianca: Rá fogtok jönni!

Prue: Reméljük, egyáltalán nem is lesz rá szükség! (Megöleli a lányokat, egy könnycsepp folyik végig az arcán.) Jó éjt!

(Prue kimegy.)

{Vágás: Prue és Wyatt szobája. Prue nézi a kristályt. Wyatt jön be.}

Wyatt: Látod, most az ajtón jöttem.

Prue: (Mosolyogva) Nagyon helyes.

(Wyatt észreveszi a kristályt.)

Wyatt: Mi az?

Prue: Csak egy ajándék.