9. rész: Az elvarázsolt kastély

{Helyszín: Ikrek szobája. Bianca és Bella alszanak. Wyatt áll mellettük, nézi őket egy darabig, majd pislant. A rendszer bekapcsol.}

Rendszer: Jó reggelt, lányok! Keljetek fel, különben elkéstek a suliból!

(A lányok felébrednek.)

Bella: Mi lenne, ha egyszer hagynál minket aludni?

Rendszer: Akkor kicsapnának titeket az iskolából.

Bianca: Na ne mondd. Képzeld, otthagytuk.

Rendszer: Hát persze. De Sigmund azt mondta, hogy visszamehettek. Hiszen ti is hallottátok.

Bella: Igen. Mondta, hogy nekünk volt igazunk, Mrs. Ramos idióta, bla-bla-bla...

Bianca: De mi nem megyünk vissza.

Bella: Van nekünk is önérzetünk.

Bianca: Elvégre is démonok vagyunk.

Bella: Hát, ja. Úgyhogy had élvezzük az első sulimentes napunkat, és hagyj minket aludni!

Rendszer: Inkább riadóztatom édesanyátokat.

Bianca: Hát csak nyugodtan. Jó éjt, Bella!

(Az ikrek ismét elaludnának, de hamarosan Prue lép be.)

Prue: Felkelni, ki az ágyból, de gyorsan!

Bianca: Jaj, anya! Ne csináld már!

Prue: Nem lóghattok az iskolából!

Bella: Anya, mi már nem tanulunk ott.

Prue: De igen.

Bianca: Felejtsd el!

Prue: Azt hiszed, engem nem idegesít, amit rólunk...rólam mondtak?

Bella: Hát akkor? Már az elején látnod kellett volna, hogy ennek úgysem lesz jó vége!

Prue: Komolyan nem akartok oda visszamenni?

Bianca: Azt hiszem.

Prue: És Chris? Meg Tom?

Bella: Meg lesznek nélkülünk.

Bianca: És amúgy meg akkor jönnek, amikor akarnak. Hiszen Chris a fényőrünk.

Prue: Nekem ez akkor sem tetszik. Minden esetre iskolába járnotok kell. Ha nem a Mágusiskolába, akkor visszamentek Wyatt sulijába.

Bella: Kellett ez nekünk?

Prue: Mi bajotok azzal a sulival?

Bianca: Konkrétan semmi. Csak az zavar, hogy az egyik azért nem jó, mert titkolóznunk kell, a másikban pedig utálnak minket a származásunk miatt.

Prue: Nektek kell döntenetek. Mellesleg szerintem mágikus oktatásra nem igazán van szükségetek. Nem hiszem, hogy sok újat tudnának nyújtani nektek. Ha valaki a Bűbájosok közt nő fel, nem sok tanulásra van szüksége.

Bella: Hát igen. De nem tudom, hogy komolyan vissza akarok-e menni abba a suliba. Mikor már kezdtem megszokni az örökös sértegetéseket.

Bianca: Nem kaphatnánk, mondjuk egy hét haladékot?

Prue: Jó, nem bánom. Egy hétig itthon lehettek, azt csináltok, amit akartok. Én a helyetekben elmennék ismerkedni. Persze, nem a mágia világába. Talán, ha új arcokkal találkoztok, könnyebb lesz a döntés.

Bella: Meglehet, de majd inkább mi eldöntjük, kikkel akarunk találkozni.

Prue: Ahogy gondoljátok. Viszont nekem mennem kell dolgozni. Rendszer, kérlek azért vigyázz, hogy ne csináljanak ostobaságot.

Rendszer: Gondom lesz rájuk.

Prue: Legyetek jók!

(Prue elhagyja a szobát.)

Bianca: És most?

Bella: Gondolod, hogy meg kellene fogadnunk anya tanácsát?

Bianca: Hogy ismerkedjünk új emberekkel? Á, nem. Elégedett vagyok a mostani ismerőseimmel. (Kiált.) Chris!

Bella: Hé, minek hívod ide? Pizsamában vagyok!

(Chris orbol. Kicsit furcsán néz végig a lányokon.)

Chris: Mi az, megtámadott titeket a pizsamadémon?

Bella: He-he, nagyon vicces!

Bianca: Anyu engedélyezett nekünk egy hét szabit, amíg eldöntjük, hol folytatjuk a tanulást.

Chris: Azt hittem, visszajöttök.

Bella: Hát ebben nem vagyok nagyon biztos.

Chris: És te?

Bianca: Fogalmam sincs. Nem akarok visszamenni a régi suliba, de a Mágusiskolához sincs kedvem.

(Tom teleportál.)

Bella: Hé!

Tom: Bocs, nem akartam zavarni.

Bianca: Nem zavarsz. Épp a továbbiakról beszélgettünk.

Tom: Csak bocsánatot akartam kérni.

Bella: Bocsánatot? Miért?

Tom: Hát, ha valami olyat mondtam a Mágusiskolában, amivel megbántottalak titeket.

Bella: Arról nem te tehetsz. Egyedül az én hibám.

Tom: Miért pont a tied?

Bella: Hosszú.

Bianca: És nem is ezért hívtunk titeket.

Tom: Én magamtól jöttem!

Bella: Nem mindegy? A lényeg, hogy itt vagy!

Chris: Szóval, miért is vagyunk itt?

Bianca: Arra gondoltam, ha már van egy szabad hetünk...

Chris: Jobban mondva, nektek van, nekünk meg suliban kellene lennünk!

Bella: Nem tudnátok egy hetet lógni?

Tom: Én benne vagyok.

Chris: Hát nekem sincs ellene kifogásom, de hogy magyarázzuk ki?

Bianca: Hát...Mit szólnátok a klónozáshoz?

Bella: Remek ötlet!

Tom: Mi?

Chris: Meg tudjátok csinálni?

Bianca: Hát, megpróbálhatjuk.

Bella: Írunk igézetet? (Bianca a tenyerét Bella homlokához nyomja.) Mi bajod van?

Bianca: Nekem? Inkább neked! Te beteg vagy! Jól hallottam, hogy azt mondtad, írunk?

(A fiúk nevetnek.)

Bella: Ha-ha, látom mindenki jó hangulatban van ma. Egyszer akarok segíteni...

Bianca: Jól van, nehogy felhúzd magad! Inkább lássunk munkához!

(Keresnek egy papírt, és dolgozni kezdenek.)

Bella: Kész!

Bianca: Lássuk, működik-e!

Bella&Bianca:

"Lássunk most azokból kettőt,

Kik állnak szemeink előtt!

Testük s lelkük duplázódjon,

Ne legyen hiba a máson!"

(Mikor elmondták a varázsigét, Christ és Tomot egy aranyló felhő veszi körül, mikor eloszlik, a klónokkal együtt állnak ott. Elképedve nézik művüket.)

Tom: Hűha, ez sikerült!

(Chris megkerüli mását.)

Chris: Igen, én is úgy látom. Már csak az a kérdés, hogy működnek-e.

Bianca: Chris!

Chris&klón: Igen?

Bella: Úgy látom, tökéletes.

Bianca: Zsenik vagyunk.

Chris: Komolyan nem is tudom, minek jártok ti egyáltalán a Mágusiskolába.

Bella: Anyának igaza volt. Lehet, hogy tényleg felesleges.

Bianca: Akkor ezzel a suli kérdése meg is oldódott?

Bella: Erre majd visszatérünk, még van időnk gondolkozni.

Chris: Azt hiszem, az előbb akartál valamit mondani. Miért is kellenek a klónok?

Bianca: Ja, persze. Arra gondoltam, hogy mostanában már túl sokat dolgoztunk, Paige, a család megvédése, aztán még az indiánok is. Azt hiszem, igazán ránk fér egy kis szabadság.

Tom: Konkrétan mire gondolsz?

Bianca: Konkrétan találtam egy takaros kastélyt, ami lakatlanul áll egy elhagyatott helyen. Tehetnénk egy kis kirándulást.

Bella: Ez remek ötlet! Fiúk?

Tom: Felőlem mehetünk.

Chris: Én sem leszek semmi jónak az elrontója.

Bianca: Még jó. Akkor talán indulhatunk is.

Bella: Nem kellene magunkat is klónozni?

Bianca: Minek? Mi szabadok vagyunk. Néha hazaugrunk, vagy a Rendszer által hagyunk üzenetet.

Rendszer: Persze, hogy aztán engem szidjanak miattatok, igaz?

Bella: Szeretnéd, ha zárlatot csinálnék benned?

Redszer: Én csak nem akarom, hogy még jobban megharagudjanak rátok.

Bianca: Nincs okuk haragudni ránk. Egy kis kimozdulás nem árt.

Tom: Mikor indulunk?

Bella: Most.

Chris: Komolyan?

Bianca: Persze. A klónok elmennek a suliba, helyettesítenek titeket, senki nem fog rájönni, hogy lógtok.

Tom: Ha valamikor a közelmúltban esetleg olyat mondtam, hogy nem kellett volna megismernem titeket, akkor most szíves elnézéseteket kérem, és inkább hálálkodok. Már nagyon untam Mr. Late fejét.

Chris: Akkor ne húzzuk az időt, már így is elkéstünk. Mr. Late le fogja harapni a klónok fejét.

Bianca: Klónok, indulás!

(A klónok teleportálnak.)

Tom: Csodás. Mehetünk?

Bianca: Persze. Kövessetek!

(Bianca pislant, kis idő múlva a többiek is eltűnnek.)

Rendszer: És velem mi lesz? Mit mondok a szüleiteknek?

{Helyszín: Alvilág. Paige és Wyatt beszélget.}

Paige: Van valami fejlemény?

Wyatt: A lányok hallgatnak. Nem tudom, hogy gondolták meg magukat. Lehet, hogy csak egy kicsit lazítani akarnak, vagy csak engem akarnak megvédeni.

Paige: Naívak.

Wyatt: Jobb ez neked, szerintem.

Paige: Persze. Játsszva fogjuk őket legyőzni.

Wyatt: Hát persze. Két tini nem fog gondot okozni.

{Helyszín: Egy erdő közepén lévő hatalmas tisztás, ahol egy órási kastély áll. Bianca, Bella, Chris és Tom jelenik meg.}

Bella: Ez óriási!

Tom: Hát az nem kifejezés!

Bianca: És egy hétre a miénk.

Chris: Klassz. Bemegyünk?

Bella: Persze!

{Vágás: Kastély belseje. Bianca, Bella, Chris és Tom belép.}

Bella: Tesó, ezt hogy találtad?

Bianca: Ha rossz kedvem van, gyakran sétálok az erdőben.

Chris: Szóval, te már voltál bent?

Bianca: Persze.

Tom: És milyen?

Bianca: Ezt nem lehet elmondani, mindenkinek látnia kell!

Bella: Akkor induljunk!

(Elindulnak fel a szembenlévő lépcsőn, közben Bianca lázasan magyaráz.)

Bianca: A hálószobák jobbra vannak, mindegyikhez tartozik fürdő, nem is akármilyen. Lent van a konyha és az ebédlő, valamint a nappali. Van egy hatalmas könyvtárszoba, szerintem több könyv van itt, mint a suliban. És ráadásul mindegyik a mágiáról szól.

Chris: Komolyan? Ezelőtt is boszorkányok laktak itt?

Bianca: Nagyon úgy néz ki. És még van egy csomó mágikus terem. A falakon rengeteg érdekes festmény van. És a furcsa tekintetük...Ti nem érzitek?

Tom: Én semmit nem érzek.

(Bella ránéz az egyik képre.)

Bella: Azt hiszem, én érzem. De mégis mi ez?

(Bianca belenéz az egyik tükörbe, amiben nem a saját tükörképét látja. Az arc ugyanaz, de a haj állása más, és mintha középkori ruhát viselne.)

Bianca: Mi a...Nézzétek csak!

(Rámutat a tükörre, de ott már csak a saját csodálkozó arcát látja.)

Chris: Mi van?

Bianca: Nem tudom, mintha...mintha...

Bella: Mi a baj?

Bianca: Nem tudom. Menjünk tovább.

Chris: Biztos, hogy minden rendben?

Bianca: Persze, azt hiszem, csak képzelődtem.

Tom: Hát nem lepődnék meg, ha nem csak képzelődtél volna. Ez a kastély...

Chris: Rémisztő?

Tom: Úgy is mondhatjuk. Biztos, hogy itt akarunk maradni?

Bella: Beijedtél?

Tom: Természetesen nem, de mi van, ha ez a hely átkozott?

Bianca: Az pech, mert én tuti itt maradok.

Bella: Ja, én is. De ha te akarsz...

Tom: Nem hagynál békén? Itt maradok, és kész!

Bianca: Chris?

Chris: Persze, én is maradok.

Bianca: Akkor csodálatos. Szerintem vegyük be a hálószobákat, majd utána szétnézünk.

Tom: De nem is hoztunk ruhákat.

Bianca: Ne fájjon a fejed emiatt, itt mindent megtalálsz. Igaz a ruhák kicsit puccosak, és középkori stílusúak, de szerintem nagyon klasszul néznek ki.

Chris: Akkor mindenki keres magának egy szobát, és mondjuk fél óra múlva találkozunk az ebédlőben. Rendben van így?

Bella: Persze, csodás. Akkor hajrá! Aki előbb ér oda, azé a szoba! (Bella rohanni kezd, de Bianca elé pislant.) Hé! Ez nem ér!

Bianca: Sajnállak! Ez amúgy is az én szobám.

Bella: Mi az, hogy a te szobád?

Bianca: Figyu, én voltam itt előbb, úgyhogy enyém az első választás joga.

Chris: Hát ez sajnos jogos.

Bianca: Sajnos?

Chris: Mármint, úgy értettem, neki!

Bianca: Mostmár magyarázkodhatsz.

Bella: Nem hagynátok abba? Fel tudtok ezzel idegesíteni!

Bianca: Jól van! Menj, és keress magadnak szobát!

(Bella elindul a folyosón, Chris és Tom is utána mennek. Bianca bemegy a szobájába.)

{Helyszín: Alvilág. Paige és Wyatt beszélgetnek.}

Paige: Tudod őket követni?

(Wyatt lecsukja a szemét.)

Wyatt: Eltűntek.

Paige: Ezt hogy érted?

Wyatt: Nem tudom. Ez általában csak akkor fordul elő, ha védett helyen vannak, vagy ha a lelkük elveszik.

Paige: Elveszett? Tehát meghaltak?

Wyatt: Nem feltétlenül. Mikor beléjük költözött a két indiánkirálynő lelke, akkor sem éreztem őket. De nagyon remélem, hogy most csak a védettségről van szó.

Paige: Ez nekünk egyáltalán nem jó! Tudod, hogy én például a haláluknak jobban örülnék.

Wyatt: Természetesen tudom. De ne éld bele magad. Nem hiszem, hogy egy sulimentes reggel máris megöletnék magukat.

Paige: Legalább egy gonddal kevesebb lenne.

Wyatt: Az túl könnyű.

Paige: Hát ez az. Semmi sem sikerül csak úgy. De már nagyon elegem van belőle, hogy mindenbe belekontárkodnak.

Wyatt: Idővel meg fog oldódni.

Paige: Remélem. Most pedig elmehetsz.

(Wyatt pislant, majd megjelenik a Triád többi tagja.)

Démon#1: Mit gondol, megbízhatunk benne?

Paige: Fogalmam sincs. Vagy nagyon jó színész, vagy tényleg mellettünk áll.

Démon#2: És van valami módszer, amivel kideríthetjük?

Paige: Ha tudnám erre a kérdésre a választ, akkor már rég nem törném magam ezen.

Démon#1: Beszélhetünk előtte?

Paige: Igen. Ezzel érezheti, hogy megbízunk benne, és én közben rajtatartom a szemem. Úgy sem tehet semmit, mert annak a családja látja kárát.

{Helyszín: Kastély. Ebédlő. Bianca néhány tányért varázsol az asztalra. Hamarosan Bella lép be.}

Bella: Szia. Mit csinálsz?

Bianca: Ebédet.

Bella: Komolyan?

Bianca: Mi ebben a meglepő? Te segítettél igézetet írni, itt az ideje, hogy én is fejlődjek. Hogy tetszik a szobád?

Bella: Csodálatos. Az ablakból látni az udvart, ahol van egy hatalmas medence is.

Bianca: Igen, tudok róla.

Bella: Ez a hely egyszerűen fantasztikus. Igazán örülök, hogy megtaláltad.

Bianca: De?

Bella: Mi de?

Bianca: Látom, hogy valami bánt.

Bella: Nem, semmi...

Bianca: Jaj, ne csináld! A testvéred vagyok. Az a bajod, hogy nem mutattam meg előbb, ugye?

Bella: Hát...

Bianca: Meglepetésnek szántam. Azt hittem, tetszeni fog.

Bella: Persze, tetszik is, csak nem tudom, hogy bírtad nem elmondani.

Bianca: Nehezen. De legalább volt egy hely, ahol néha egyedül lehettem. Teljesen egyedül.

Bella: Miért, zavar a társaságom?

Bianca: Tudod, hogy nem erről van szó. Az utóbbi időben eléggé ki voltam készülve. Fogalmad sincs, hány éjszakát töltöttem az ágyamban forgolódva, és közben azon gondolkoztam, hogy miért?

Bella: És én nem tudtam volna segíteni?

Bianca: Nem akartalak még téged is ezzel idegesíteni. Neked is épp annyi bajod volt, mint nekem.

Bella: Attól még beszélgethettünk volna. Rám mindig számíthatsz.

Bianca: Tudom, de néha magányra volt szükségem. Mikor már nagyon nem bírtam, az erdőbe jöttem. Csak sétálgattam a fák közt, leültem a nedves avarba, élveztem a csendet, és visszagondoltam Molaenara. Nem is tudod, hányszor gondoltam rá, hogy nem volt-e hiba visszajönni.

Bella: Ne is mondd! Nekem is folyton ez jár a fejemben már egy ideje. Az annyira idilli volt, és annyira fájt visszatérni a valóságunkba.

Bianca: Aztán valahogy felfedeztem ezt a helyet. Nagyon sokáig nem jöttem be, de mindig visszahívott valami. Mindig elhatároztam, hogy nem jövök többet, de mikor eljött az éjszaka, valami csábított. Aztán bejöttem. Furcsa érzés fogott el, ami azóta is mindig kísér, akárhányszor itt vagyok.

Bella: Ne is mondd! Iszonyú idegesítő.

Bianca: Engem annyira nem idegesít, egyszerűen csak nem tudom hova tenni. Még sosem éreztem így magam. Főleg akkor érzem, mikor ránézek egy festményre.

Bella: Annyira emlékeztetnek valakire, de nem tudom megfejteni a titkukat.

Bianca: Én is ugyanezt érzem. Csak tudnám, miért!

(Chris és Tom lép be.)

Chris: Valaminek nagyon jó illata van! Csak nem ebéd készül?

Bianca: Eltaláltad.

Chris: Nagyon csinosak vagytok.

Tom: Igen, jól állnak nektek a középkori stílusú ruhák.

Bella: Komolyan? Elég fura érzés.

Bianca: De nekem tetszik. Ez a hely, a ruhák, a légkör, és minden. Mintha visszarepültünk volna az időben.

Bella: Na jó, én megnézem a kaját, ti addig üljetek le.

(Bella kimegy a konyhába, a többiek leülnek.)

Bianca: Tetszenek a szobák? Tom: Persze, eszméletlen jók.

(Bella visszajön és ő is helyet foglal.)

Bianca: Gondoltam, hogy a tálalást meghagyod nekem.

Bella: Nem én tehetek róla, hogy neked jobb erőid vannak.

(Bianca int egyet kezével, az asztal tele lesz gőzölgő tálakkal.)

Tom: Klasszul néz ki.

Chris: Ebéd közben megbeszélhetjük a heti tervet.

Bianca: Remek ötlet. Van valami konkrét terv?

{Helyszín: Ház. Prue és Piper a konyhában beszélget. Wyatt pislant.}

Prue: Szia! Minden rendben?

Wyatt: Persze. Csak nem azt akarod mondani, hogy már csak akkor vagyok itthon, ha valami nincs rendben?

Prue: Miért kell kiforgatni a szavaimat? Csak megkérdeztem.

Wyatt: A lányok?

Prue: Nincsenek a szobájukban?

Wyatt: Honnan tudjam? Most jöttem haza.

Prue: Inkább megnézem!

Piper: Mi van veletek?

Wyatt: Semmi. Megyek én is!

(Felmennek a lányok szobájába.)

Piper: Mostanában valahogy a közhangulat eléggé minuszban van.

{Helyszín: Ház. Ikrek szobája. Prue és Wyatt lép be.}

Prue: Nagyon úgy néz ki, hogy itt nincsenek.

Wyatt: Ha nem mondod!

Prue: Neked meg mi bajod van?

Wyatt: Tessék?

Prue: Egy ideje alig beszélsz, és akkor is mindenkibe belekötsz.

Wyatt: Bocs.

Prue: Nem akarod elmondani?

Wyatt: Nincs mit mondanom, csak rossz kedvem van.

Prue: Még mindig a lányok?

Wyatt: Nem, dehogy. Velük minden rendben van.

Prue: Akkor már csak azt kellene tudni, hol vannak.

Rendszer: Ha esetleg szólhatok, akkor én tudom, hogy hol vannak.

Wyatt: Tényleg?

Rendszer: Hát konkrétan nem, de itt volt két fiú, és valami kastélyról beszéltek. Azt mondták, ott töltik a hetet.

Prue: Egy kastélyban? Négyen? Nem hangzik túl jól.

Wyatt: Szerintem meg igen. Egy darabig nekünk is nyugtunk lesz, és ők is lazítanak egy kicsit.

Prue: Feltéve, ha nem valami rosszban sántikálnak.

Wyatt: Prue, hagyjuk egy kicsit békén őket! Az utóbbi pár hetük nem volt éppen felhőtlen!

Prue: Jó, meggyőztél, legyen!

{Vágás: Kastély. Bianca, Bella, Chris és Tom körbejárják a házat.}

Bella: Ez hatalmasabb, mint kívülről látszik.

Tom: És valóságos útvesztő.

Bianca: Ha jól emlékszem, ez itt a könyvtár.

(Kinyit egy ajtót, és belépnek a szobába.)

Chris: Itt tényleg több könyv van, mint a suliban.

(Bella elsétál a polcok felé, és levesz egy-két könyvet.)

Bella: "A fekete mágia alapjai", "Mérgek Könyve", "Átkok nagy enciklopédiája", "Démonlexikon", "Hogyan tüntessük el a nyomokat?", "Az Alvilág urai". Azt hiszem, itt sem angyalok laktak.

Tom: Én mondtam, hogy ezzel a hellyel valami nem stimmel.

Bianca: Menjünk tovább.

(Senki nem veszi észre a szemközti falon lévő ábrát. Kimennek a szobából és továbbmennek a folyosón, ami eléggé kifakault, de furcsa vonalak rajzolódnak ki rajta.)

Bella: Erre mi van?

Bianca: Nem tudom, itt nem jártam.

(Chris kinyit egy kétszárnyú ajtót, és egy hatalmas terembe érkeznek.)

Bella: Ez lenne a bálterem?

Tom: Úgy néz ki.

(Halk zene csendül fel, az ikrek felkapják a fejüket, Chris és Tom nem reagál.)

Bianca: Ti is halljátok?

Chris: Mit?

Bella: A zenét!

Tom: Zenét? Én nem hallok semmit.

(Bianca idegesen néz Chrisre, de ő is rázza a fejét.)

Bella: Ez különös. Miért csak mi halljuk?

Chris: Fogalmam sincs.

Tom: Táncolunk?

Bella: Tessék?

Bianca: Te meg vagy őrülve.

Chris: Nem túl jó ötlet. Inkább menjünk tovább!

Bianca: Egyet értek. (A szembenlévő falra mutat.) Ott is van egy ajtó!

Bella: Akkor menjünk arra!

(Belépnek egy szűk folyosóra.)

Tom: Hol lehetünk?

Bianca: A lejtésből ítélve a föld alatt.

Tom: De egy kastélynak minek föld alatti rész? A föld fölé már nem fért?

Bianca: Vagy nem akarták, hogy bárki is megtalálja.

Bella: De ki jönne az erdő közepébe?

Chris: Azt se felejtsük el, hogy fekete mágusok voltak.

Bianca: Bizonyára nem véletlen van ez itt. De nincs is annyira elrejtve, hiszen mi is könnyedén megtaláltuk.

Bella: Nem értem a logikát.

Tom: Hát én sem. De most megnézzük mi van itt.

(A folyosó hirtelen egy hatalmas terembe ér, amiben kigyúlnak a fények. A teremben csak néhány bútor és könyv van, középen egy festőállvány, és a falakon rengeteg festmény.)

Chris: Festmények?

Tom: Ezt nem értem. (Az ikrekre néz.) Belétek meg mi ütött?

(Az ikrek csodálkozva néznek egy képet, amin egy hosszú, szőke hajú, középkorú, csinos nő látható. Chris melléjük lép.)

Chris: Mi van? Mi olyan érdekes ezen?

Bianca: Nem tudom. (Még mindig a képet nézi.) Olyan, mintha...mintha...

Chris: Ma nem tudsz egy értelmes mondatot sem kinyögni?

Bianca: Ne haragudj, de...én nem tudom, olyan furcsa...ismerős?

Bella: Mintha már láttam volna valahol.

Chris: Nekem nem tűnik ismerősnek.

Tom: De azt meg kell hagyni, hogy nagyon szép.

Bianca: Menjünk innen, jó?

Bella: Egyet értek. Gyerünk!

(Elindulnak vissza, a fiúk követik őket.)

{Helyszín: Ház. Prue, Piper és Phoebe beszélget a konyhában.}

Piper: Mi van veled és Wyattel?

Prue: Hogy érted?

Phoebe: Nagyon furán viselkedtek mostanában.

Prue: Nem az én hibám.

Piper: Nem is ezt mondtuk. De az indiános eset óta egyre rosszabb minden. Nem csak a lányok távolodtak el tőletek, hanem ti is egymástól.

Prue: Ha tudnám az okát, akkor természetesen nem így lenne.

Phoebe: De nem is sejted, mi a baj?

Prue: Wyatt nem mond semmit sem. Már szinte annak is örülök, ha egyszerűen csak megszólal. Aztán persze már kevésbé, mikor a második mondata ingerültté válik.

Piper: Kiabál veled?

Prue: Nem, de ennél talán még az is jobb lenne. Ha legalább kiadná a feszültséget, ami benne van. Nem hiszem el, hogy a munkája ennyi stresszel járna. Jó, nem épp egy nyugis meló, de azért ennyire?

Phoebe: Nem gondoltál még arra, hogy esetleg nem ebben a világban van a gond?

Prue: Tessék?

Piper: Phoebe-nek igaza lehet! Mi van, ha belekeveredett valamibe az Alvilágban?

Prue: Nem is nagyon lepődnék meg rajta, azt sem tudom, mit csinál ott. Sosem beszél róla, azt sem tudom, hogy milyen gyakran megy le.

Phoebe: Nekem elhiheted, tudom milyen rossz érzés.

Prue: Persze, de neked nincsenek gyerekeid! Én mit csinálok ezzel a két lánnyal, ha...ha...

Piper: Nincs ha. Semmi sem fog vele történni, százéves korotokig fogtok élni, és 37 ükunokátok lesz! Nem kell mindent a falra festeni!

Phoebe: Te könnyen beszélsz, a te férjed egy angyal!

Prue: Ezen ne vesszetek össze, elég most egy probléma is.

{Helyszín: Kastély. Folyosó. Az ikrek a festményeket nézik. Chris és Tom melléjük lépnek.}

Chris: Mi bajotok van?

Bella: Semmi.

Tom: Ne mondd, úgysem hiszem el!

Bianca: Furcsa ez a hely, és ki kell derítenem, miért.

Chris: Milyen érzés?

Bella: Mi?

Chris: Mit éreztek, mikor itt vagytok, mikor a képeket nézitek, mikor a ruhákat hordjátok...

Tom: Mit akarsz ezzel mondani?

Bianca: Nem tudom megmondani. Mikor először beléptem, nagyon rossz érzés volt, de amint ránéztem az első képre, valahogy megváltozott. Mintha először el akart volna valaki űzni, de azután meggondolta magát, és most olyan, mintha épphogy marasztalni akarnának.

Chris: És te?

Bianca: Én pedig maradni akarok. Mintha valami idekötne.

(Bianca az egyik képhez érinti az ujját, aztán elkapja.)

Tom: Mi van?

Bianca: Nem tudom! Olyan, mintha nem szilárd anyagból lenne.

Bella: Ki akarom deríteni mi folyik itt!

Bianca: Igen, én is. Mehet?

Chris: Ne!

(Bella bólint, a lányok a kezüket a festményhez érintik, azon egy fénylő rés keletkezik, és az ikreket magábaszívja.)

Tom: Mi volt ez?

Chris: Nem tudom, de talán utánuk kellene mennünk!

Tom: Te megőrültél? Lehet, hogy már nem is élnek!

Chris: De... T

om: Előbb ki kell derítenünk, mi van a túloldalán.

Chris: Utánuk kell mennem! Te maradj, ha akarsz, de én megyek!

(Tom megragadja Chris karját, és elráncigálja a festmény elől.)

Tom: Nem megyünk sehová, amíg ki nem derítjük, mi folyik itt!

(Miután Chris és Tom elmentek, a festmény megnyílik és két fiatal nő lép ki rajta, akik nagyon hasonlítanak a lányokra, és ők is ikrek. Mindkettőjük középkori ruhát visel.)

{Helyszín: Kastély a festmény túl oldalán. A falon egy festmény van, ami megnyílik, és az ikrek lépnek ki rajta.}

Bella: Még mindig a kastélyban vagyunk?

Bianca: Fogalmam sincs.

(Bella hátrafordul, megérinti a festményt, de az nem engedi át.)

Bella: De visszafele nem tudunk menni.

Szolga#1: Hölgyeim, a vendégek már csak magukra várnak.

Bella: Vendégek?

Szolga#1: Igen, akik a mai ünnepségre jöttek. Csak azt ne mondják, hogy elfelejtették!

Bianca: ~ Mit akar ez jelenteni? ~

Bella: ~ Nem tudom. Bizonyára összekevernek minket valakikkel. Szerinted játsszunk előttük? ~

Bianca: ~ Egy idő után bizonyára le fogunk bukni, de megpróbálhatjuk. Ki kell derítenünk, hol vagyunk! ~

Bella: ~ Hát ennek a legjobb módja, ha színlelünk. Csak nem kérdezhetünk rá! ~

Bianca: Dehogy felejtettük el, a testvérem csak viccelt!

Szolga#1: Ó, gondolhattam volna! Egy ilyen fontos napot nem lehet elfelejteni!

Bella: ~ Ez így nem fog menni, még a saját nevünket sem tudjuk! ~

Bianca: ~ Igen tudom, ez engem is zavar, de mit tehetnénk? ~

Bella: Merre menjünk?

Szolga#1: Hogyhogy merre? A bálterembe!

Bella: A bálterem...a bálterem...

Bianca: ~ Véleményem szerint ez ugyanaz a kastély, csak valami más. De ha az épület maradt a régi, akkor tudjuk,merre van a bálterem. ~ Kérem, üzenjen, hogy pár perc múlva ott vagyunk!

Szolga#1: Azonnal, kisasszony!

(A szolgáló elmegy.)

Bella: És most mit csinálunk?

Bianca: Fogalmam sincs. Azt hiszem mennünk kellene. Ki tudja, hol vagyunk, nem kellene felborítani a rendet.

Bella: Igazad lehet. Akkor irány a bálterem...De,ugye te tudod, hogy merre van?

Bianca: Persze, ne aggódj!

{Helyszín: Kastély. Könyvtárszoba. Chris és Tom idegesen nézi a könyveket.}

Chris: Itt nincs semmi használható! Miattad fognak meghalni, mert nem engedtél utánuk!

Tom: Nyugodj már meg! Nem fognak meghalni, tudnak magukra vigyázni!

(A két nő halkan mögéjük lopózik, Chris és Tom nem veszi észre, de az egyikük alatt a padlódeszka nyikorog. Chris azonnal megfordul, és hitetlenkedve néz maga elé.)

Chris: Bianca? Bella? Ti meg hogy kerültök ide? Én azt hittem, hogy a festmény túloldalán vagytok.

Nő#1: Ki az a Bianca?

Nő#2: És Bella?

Tom: Jesszus! Ti kik vagytok?

(Tom hátrálna, a nők energiagömböt készítenek.)

Nő#1: Megállj!

Nő#2: Itt maradtok, és elmondjátok, hogy kerültünk ide! C

hris: Szívesen, de mi sem tudjuk. Egyáltalán kik vagytok ti?

Nő#1: Az én nevem Marisol, ő a testvérem Miranda.

Miranda: És fogalmunk sincs, hogy kerültünk ide.

Chris: Ő...lehet, hogy hülyén hangzik, de megkérdezhetem, hogy nálatok milyen évet írnak?

Marisol: 1419. Miért?

Chris: Sejtettem.

Miranda: Mit? Miért, mennyinek kellene lenni?

Chris: Itt például 2015 van.

Marisol: Tessék? 2015? Dehát...

Chris: Van egy elméletem, hogy hogyan kerültetek ide. Bianca és Bella a barátaink, ők is ikrek, mint ti. Egy kirándulást terveztünk, így kerültünk ebbe a kastélyba. Aztán egyre furcsábban viselkedtek a lányok, és végül megérintettek egy festményt, ami magábaszívta őket. Valószínűleg ti ennek a mellékhatásaként kerültetek ide.

Miranda: Hát ez elég bonyolultan hangzik.

Tom: De miért pont ők?

Chris: Fogalmam sincs. Biztos van rá magyarázat. De most az első feladatunk, hogy visszatereljünk mindenkit a saját idejébe.

Marisol: Ezzel azonban van egy kis probléma.

Tom: Mégis mi?

Miranda: Hát csak annyi, hogy mi nem akarunk visszamenni.

Chris: Tessék?

Marisol: Megvitattuk a dolgokat, és rájöttünk, hogy inkább itt maradunk.

Miranda: Az az igazság, hogy épp most akarnak minket férjhez adni két olyan emberhez, akiket gyűlölünk.

Chris: De ezt nem tehetitek!

Marisol: Nagyon sajnállak!

(Int egyet a kezével, mire a fiúk belerepülnek a falba.)

Miranda: És most merre?

Marisol: Le kell zárnunk valahogy az átjárót, hogy ne tudjanak visszajönni, mert akkor mi is visszakerülünk!

(Chris próbál felkelni.)

Chris: Ezt nem hagyhatom!

Miranda: És mégis, mit tudsz te tenni?

(Marisol és Miranda elhagyja a szobát.)

{Helyszín: A múltbeli kastély. Bianca és Bella belép a bálterembe, ahol keresztben egy hatalmas asztal húzódik, és körülötte rengeteg ember ül. Az ikrek bizonytalanul elindulnak a két szabad hely felé.}

Bianca: ~ Szerinted ki kicsoda? ~

Bella: ~ Nem tudom, de megkockáztatom, hogy valahol itt lehetnek a szüleink, vagyis izé...tudomis én. ~

Bianca: ~ Hát igen, jelenleg ők a szüleink. Nézd, biztos ő az apánk itt. ~

Szolga#2: Üdvözöljük együtt Marisol és Miranda kisasszonyokat!

Bianca: ~ Ezek leszünk mi. ~

Bella: ~ Milyen nevek ezek? ~

Bianca: ~ Hát, nem hiszem, hogy a legújabb divatot követik. ~

Bella: ~ Igen, ez már nekem is feltűnt. Elég valószínű, hogy valahol a középkor tájékán lehetünk. ~

Bianca: ~ Csodálatos. Úgy érzem magam, mint egy kosztümös filmben. ~

Bella: ~ Egy kis eltérés van. Itt most lehet, hogy az életünkért játszunk. ~

Szolga#2: A Cane házaspár nevében jó szórakozást kívánok mindenkinek ezen a csodálatos napon!

Mr. Cane: És természetesen ne feledkezzünk el a nap igazi fénypontjáról sem, hiszen a lányaim eljegyzése igazán fontos.

Bianca: ~ Te jó ég! Azt hiszem, jó lesz minél hamarabb hazamenni! Nem szeretnék férjhez menni! ~

Bella: ~ Azt hiszed, én igen? ~

Mrs. Cane: Lányok, üljetek le! Tudom, hogy nagyon izgatottak vagytok már, de legyetek türelemmel.

Bianca: ~ Hogy izgatottak? Hát ez enyhe kifejezés! ~

(Mrs. Cane a két szabad székre mutat, mellettük két fiatal és jóképű férfi ül.)

Bella: ~ Ugye rosszul gondolom, hogy ők a vőlegényeink? ~

Bianca: ~ Sajnos van egy olyan érzésem, hogy nem. Akárhogy is néznek ki, nincs kedvem házassághoz egyelőre, és még ha lenne is, nem vele.

Bella: ~ Sejtettem. ~

Bianca: ~ Nagyon remélem, hogy Chris kitalál valamit. ~

{Helyszín: Kastély a jelenben. Könyvtárszoba. Chris és Tom egy mágikus börtönben ülnek, Marisol és Miranda a könyveket tanulmányozzák.}

Chris: Nektek nem itt van a helyetek! Vissza kell mennetek a saját időtökbe!

Marisol: Nem te fogod nekünk megmondani, hogy mit csináljunk!

Tom: Chris, szerintem fogd be a szád, mert ezek megölnek minket. Emlékezz, hogy itt az összes könyv a fekete mágiával kapcsolatos, ők sem az érző szívükről híresek!

Chris: Sajnálom, de nem tudok tétlenül ülni, ki tudja, hogy mi van Biancaval!

Tom: Én is aggódom értük, de nem tehetünk semmit!

Chris: Hé, én vagyok a fényőrük, az anyjuk meg fog ölni, ha nem kerülnek haza!

{Helyszín: Ház. Padlás. Prue az Árnyak Könyvét nézi. Phoebe lép be.}

Phoebe: Mit keresel?

Prue: Nem tudom, csak lapozgatom.

Phoebe: És az mire jó?

Prue: Semmire, csak azt remélem, hogy segít valamiben. Ad valami tanácsot, hogy megoldhassan ezeket a problémákat.

Phoebe: Talán nem kell őket megoldanod, idővel majd maguktól is megoldódnak.

Prue: Te komolyan ezt hiszed? Lassan húsz éve vagyunk boszorkák, és eddig még semmi sem oldódott meg magától.

Phoebe: Igen tudom, de ha mindenki itt lesz, akkor talán meg tudjuk majd beszélni.

Prue: Csak az a baj, hogy még azt sem tudom, mit kellene egyáltalán megbeszélnünk! Nem tudom, mi baj! Mit rontottam el? A házasságom romokban, a lányaim is egyre távolabb kerülnek tőlem.

Phoebe: Ne hibáztasd magad, azzal semmi sem lesz jobb! Higgy nekem, minden rendbe fog jönni!

{Helyszín: Múltbeli kastély. Bella és Bianca a föld alatti folyosón sétálnak.}

Bianca: Végre, már azt hittem, hogy sosem tudunk elszabadulni!

Bella: Ez az eljegyzés borzalmas volt! Nem maradhatunk itt holnapig, nem élném túl, ha hozzáadnának Vincent-hez! Istenem, ki az a bolond, aki ilyen nevet ad a gyerekének?

Bianca: Ne felejtsd el, a középkorban vagyunk!

Bella: Igen, tudom. Na végre, legalább itt nincs senki!

(A teremben kigyulladnak a fények. Most kevesebb festmény van a falon, a legtöbb festőállványokon van, és nincs befejezve.)

Bianca: Szépek ezek a képek.

Bella: Igen, azok.

(Közelebb lépnek a falon levő képekhez, amik most sokkal jobb állapotban vannak.)

Bianca: Nézd! (Rámutat az egyik kép sarkában lévő aláírásra.) Marisol Cane!

Bella: Ő festette? Ez klassz!De vajon ki ez a szőkehajú nő?

Bianca: Margarita Cane, a huguk.

Bella: Ezt meg honnan tudod?

Bianca: Ide van írva! (A kép másik sarkára mutat.) "Hugocskámnak, Margaritának szeretettel!"

Bella: Ó! Már azt hittem, valami titokzatos úton derítetted ki.

Bianca: Hát igen, marhára titokzatos. Tudok olvasni.

(Bella hátrébblép, és véletlen felborít egy állványt, és a kép tönkremegy.)

Bella: Hoppá!

Bianca: Ó! Mit csináltál?

Bella: Sajnálom, nem szándékos volt!

{Helyszín: Kastély a jelenben. A föld alatti terem. A fáklyák égnek. A festmény, amit Bella tönkretett eltűnik a falról.}

{Vágás: Kastély. Könyvtárszoba. Marisol és Miranda még mindig a könyveket nézi, Chris próbál kiszabadulni.}

Tom: Tudok segíteni?

Chris: Nem tudom, jó lenne valahogy elmozdítani az egyik kristályt!

Tom: Jó, de hogyan?

Chris: Ha tudnám, akkor nem ülnék itt.

Tom: És akkor most mi lesz?

Chris: Talán, ha felbosszantanánk őket...

Tom: Te megőrültél? Akkor megölnek minket!

Chris: Nem feltétlen.

Tom: Eszedbe jutott valami?

Chris: Eszembe jutott valami!

Tom: Akkor csináld!

Chris: (Hangosabban.) Úgysem találjátok meg, amit kerestek!

Marisol: Miből gondolod?

Miranda: Még egy szó, és megöllek mindkettőtöket!

Chris: Én a helyedben nem tenném.

Marisol: De én simán megteszem.

Tom: Hát, ahogy akarjátok.

Miranda: Miért nem kellene megtennünk?

Chris: Mert én tudom, hogy hogyan lehet bezárni a festményt.

Marisol: És miből gondolod, hogy hiszek neked?

Chris: Én nem gondolom, csak gondoltam, közlöm veletek, hogy ha megöltök, akkor nem tudjátok bezárni az átjárókat, Bianca és Bella pedig nem hülye, rá fognak jönni, hogyan tudnak visszaküldeni titeket.

Miranda: Várj csak, átjárókat mondtál?

Tom: Persze, miért mire számítottak, hogy csak egy helyen lehet átjutni?

Marisol: És higgyük el, hogy segíteni akartok nekünk?

Chris: Végiggondoltuk a dolgokat, és arra a következtetésre jutottunk, hogy a saját életünk fontosabb, mint két csajé.

Miranda: Ó, milyen édesek vagytok. Marisol?

Marisol: Csak ők segíthetnek, igazuk van, mi tényleg nem fogjuk tudni lezárni a kapukat.

Miranda: És ha hazudnak?

Marisol: Akkor meghalnak. Szóval, most elengedünk titeket, de semmi próbálkozás. Mi vagyunk az erősebbek!

(Elveszik a kristályokat, Chris és Tom előrelépnek, és a könyvespolcok felé mennek.)

Miranda: Most mit csináltok?

Chris: Valahol itt kell lennie annak a könyvnek.

Marisol: Haladjatok, jó?

(Chris észrevétlenül a kezébe varázsol két tőrt, és az egyiket Tom kezébe adja.)

Chris: (Suttogva) A tied Miranda, az enyém Marisol. Mikor jelt adok, eldobod a tőrt, lehetőleg minél pontosabban célozz! Nagyon remélem, nem tudnak fagyasztani, mert akkor megszívtuk.

Tom: (Suttogva) Nem érdekel. De legalább megpróbáljuk.

Chris: (Suttogva) Lassan fordulj meg! (Normális hangerővel) Azt hiszem megvan. (Marisol és Miranda közelednek feléjük.) Most!

(Chris és Tom eldobja a tőrt, az egyik Marisolt, a másik Mirandat találja el. A két nő a földre zuhan, és erősen vérzik. Hirtelen Chris a fejéhez kap, és felordít.)

Tom: Mi van? Sikerült!

Chris: Nem tudom! (Zihál.) Furcsa érzés, mintha valami nem lenne rendben.

{Vágás: Ház. Padlás. Prue és Phoebe beszélget, Wyatt pislant.}

Wyatt: Hello. Mit csináltok?

Prue: Csak beszélgetünk egy kicsit. Néha azt is kell.

Wyatt: Ezzel mire akarsz célozni?

Prue: Ha veszekedni jöttél, akkor akár el is mehetsz!

Wyatt: Nem...

(Wyatt a gyomrához kap, és összegörnyed.)

Prue: Jézusom, mi van?

Wyatt: Nem tudom!

Phoebe: Leo!

Wyatt: Hagyd,...ő nem tud...segíteni.

Prue: De mégis mi történt?

Wyatt: Nem tudom.

Phoebe: Jesszus! Nézd!

Prue: Mi van?

(Wyattre néz, aki a földre zuhan, a gyomárhoz kap, majd lassan halványulni kezd.)

{Helyszín: Multbeli kastély. Bianca és Bella az egyik folyosón sétál.}

Bella: Ki kell találnunk valamit! Meg kell keresnünk az átjárót!

Bianca: De az nem működött!

Bella: Majd kitalálunk valamit! (Hirtelen mindketten a gyomrukra szorítják a kezüket, és szenvedve borulnak a földre.)

Bella: Mi történik?

Bianca: (Zihálva) Nem tudom.

Bella: Segítség kell!

Bianca: (Erőtlenül kiált.) Chris!

{Helyszín: Kastély a jelenben. Könyvtárszoba. Chris és Tom megkötözi a két boszorkányt.}

Bianca hangja: Chris!

Chris: Bianca!

Tom: Mi?

Chris: Hallottam Biancat! Érzem! Szenved! Mi folyik itt?

(Chris hirtelen a szembenlévő falra néz, és odarohan.)

Tom: Mi van?

(Tom is a falhoz lép.)

Chris: Jézusom! Ez a családfájuk!

Tom: Mi?

Chris: Nézd meg! (Chris az ujjával rámutat két névre.) Marisol és Miranda Cane. (Azután lejjebb viszi a zujját.) Wyatt Perry. Bianca és Bella Halliwell.

Tom: Ezt nem hiszem el!

Chris: Úristen!

Tom: Mi van?

Chris: Marisol leszármazottai. Ami azt jelenti, hogyha megöljük őt, mielőtt megszületne a gyermeke, megöljük az összes leszármazottját, tehát az ikreket is!

Tom: Na ne! Chris: Azonnal meg kell gyógyítanom őket! Hozd a kristályokat!

(Tom körberakja a kristályokat Marisol és Miranda körül, Chris pedig próbálja meggyógyítani őket, de nem sikerül.)

Tom: Mi van?

Chris: Démonok! Nem tudom őket meggyógyítani!

Tom: Tessék? És akkor most mi lesz?

Chris: (Kiált.) Leo!

(Leo orbol.)

Leo: Mi a baj?

Chris: Meg kell őket gyógyítanod, különben Wyatt és az ikrek meghalnak!

Leo: Mi?

Tom: Erre most nincs idő, gyerünk!

(Leo próbálja gyógyítani őket, de neki sem sikerül.)

Leo: Sajnálom, de nem megy!

Chris: Ó, istenem! Ez is a mi hibánk!

Leo: Chris! Nyugi! Hol vannak az ikrek?

Tom: Valószínűleg 1419-ben.

Leo: Mi?

Chris: Leo, erre most nincs idő! Utánuk megyek!

Tom: Te megőrültél, úgyhogy én is veled megyek! Leo, te maradj itt, és tartsd bennük a lelket!

Leo: Megteszem, amit tehetek!

(Chris és Tom a folyosón lévő festményhez rohan, és átlépnek a multbeli világba.)

{Helyszín: Kastély a múltban. Az ikrek halvány maradványa áll a kép előtt. Chris és Tom lép át rajta.}

Bianca: Ó, Chris! Mi történik itt?

Chris: Erre nincs idő! Sürgősen át kell jutnunk!

Bella: De hogyan?

Chris: Keressünk egy másik festményt!

Tom: De mégis melyiket? Nincs időnk az összeset végigpróbálgatni!

Bianca: Szerintem az, ami a föld alatti szobában van, megfelelő lesz.

Bella: És hogy jutunk át a tömegen?

Chris: Orbolással.

Bianca: Ne felejtsd el, hogy a múltban vagyunk, itt nem vagy fényőr, mivel még meg sem születtél.

Chris: Ó! Nekem ez teljesen kiment a fejemből.

Tom: Hát, valahogy meg kell próbálni!

Bella: Ez igaz, úgyhogy gyerünk!

Chris: Egy perc vesztegetni való időnk sincs!

(Átrohannak a báltermen, ügyet sem vetnek a kiabálókra. Mr. Cane próbálja őket megállítani, de nem sikerül neki. Végül lejutnak a föld alatti terembe.)

Bianca: Margarita képét használjuk?

Bella: Igen, de mi van, ha ez nem jó?

Chris: Arról inkább ne is beszéljünk!

Bianca: Próba szerencse!

(Bianca nekifut, eléri a képet, majd eltűnik. Bella, majd Chris és Tom is követi.)

{Helyszín: Kastély a jelenben. A föld alatti szobában kilép a festményből Bianca, Bella, Chris és Tom.}

Chris: Gyerünk fel, sietnünk kell!

(Mindannyian felrohannak a könyvtárszobába. Leo próbálja gyógyítani Marisolt és Mirandat. Az ikrek csodálkozva nézik hasonmásaikat.)

Leo: Még életben vannak, de már nem sokáig.

Bianca: Mégis mi folyik itt?

Chris: Mikor átléptetek a festményen, Marisol és Miranda ebbe a világba került, mondjuk úgy, helyet cseréltetek. Ők a rokonaitok, egészen pontosan az őseitek. Ha nem gyógyítjuk meg őket, meghaltok. Röviden ennyi. Viszont az én tudományom itt megáll. Nem tudom, mit tehetnénk.

(Prue, Piper, Phoebe és Wyatt jelenik meg.)

Prue: Mi folyik itt?

Phoebe: Úristen! Lányok!

(Prue sikít.)

Piper: Ugyanaz, ami Wyattel is történik.

Chris: Erre most nincs idő, ki kell találni valamit!

Prue: Talán a Hármak Ereje segíthet.

Piper: Próbáljuk meg!

Wyatt: Szerintem pedig inkább a lányok erejére lenne szükség, mivel a mi őseink.

Leo: Ebben lehet valami. Lányok?

(Az ikrek Marisolhoz és Mirandahoz lépnek, leguggolnak, és megfogják a kezüket, és egymásét is.)

Bianca&Bella:

"A kettőnk ereje mérhetetlen,

Őseink vére már sérthetetlen.

Maradjanak mindketten életben,

Létezzenek testben és lélekben!"

(Marisol és Miranda hasán a seb begyógyul, Wyatt, Bianca és Bella hamarosan visszakapja eredeti testét.)

Prue: Szép munka lányok!

(Chris megöleli Biancat.)

Chris: (Suttogva) Kérlek, ilyet ne csinálj többet!

Piper: Akkor akár haza is mehetünk?

Prue: Nem kellene egy-két dolgot megmagyarázni?

Wyatt: Ez a ház az őseinké volt. Nézzétek, itt a családfánk! (A szembenlévő falra mutat.) Szép hosszú időre nyúlik vissza. Marisol a ki tudja hanyadik üknagyanyám volt...vagyis most van...izé...ez így nem jó. Mit csináljunk velük?

Chris: Vissza kell őket küldeni! Itt akarnak maradni, mert valakikhez hozzá akarják őket adni.

Bianca: Hát, a helyükben én is itt akarnék maradni! Azok a pasasok borzalmasak, nem mondom, jól néznek ki, de tökéletes démonok, és látszik rajtuk, hogy ez a házasság nekik is csak kényszer!

Bella: Ja, igen, el is felejtettük megemlíteni, hogy eljegyeztek minket!

Tom: Ó, gratulálok!

Bianca: Idióta! Gyorsan küldjük át őket, amíg fel nem ébrednek!

(Az ikrek megfogják őket, majd pislantanak.)

Wyatt: Chris!

Chris: Igen?

Wyatt: Köszönöm, amit a lányokért tettél. Azt hiszem, nem is kívánhatnék jobb fényőrt nekik. És persze neked is hálával tartozunk, Tom.

Chris: Igyekszem, bár néha elég nehéz.

 Prue: Nekünk mondod? Mi már 16 éve próbáljuk őket óvni.

(Az ikrek újra megjelennek.)

Bianca: Átlöktük őket a túloldalra.

Prue: Csodálatos.

Phoebe: Megyünk?

Piper: Persze.

(Leo, Phoebe és Piper orbol.)

Prue: Ti maradtok?

Bianca: Én nem tudom. Bella?

Bella: Maradhatunk?

Wyatt: Persze, ha akartok.

Prue: De csak egy feltétellel.

Bianca: Ajaj! Mi az?

Prue: Chris és Tom...itt marad.

Bella: Mi?

Bianca: Ezt komolyan mondod?

Wyatt: Valakiknek vigyázniuk kell rátok!

Prue: Persze, csak ha a fiatal uraknak nincs ellenvetésük.

Chris: Természetesen számíthatnak ránk!

Wyatt: Nagyon helyes! Mehetünk?

(Wyatt és Prue pislantanak.)

Bianca: Hát erre nem számítottam.

Bella: Azt hittem, most azonnal hazaparancsolnak minket.

Chris: Hát igen, én is erre számítottam.

Tom: De a következő hat napot azért próbáljuk meg kicsit unalmasabban eltölteni.

Bianca: Attól, mert nem kerülünk veszélybe, lehet izgalmas egy nap. Például csinálhatunk egy bulit.

Bella: Most?

Chris: Miért is ne? A bálterem a helyén van, már csak egy kis díszítés és zene hiányzik.

Bianca: Hát akkor nyomás.

(Mindenki átmegy a bálterembe.)

Bella: Akkor dobjuk fel egy kicsit a hangulatot!

Bianca: Mindjárt kreálok egy igézetet.

Bella: Hagyd csak, majd én!

Bianca: (Nevetve) Komolyan, neked valami bajod van!

{Helyszín: Ház. Az ikrek szobája. Prue és Wyatt vannak bent.}

Prue: Annyira hihetetlen, hogy 16 évesek!

Wyatt: Igen, az. Figyelj, kérlek! Csak azt akarom mondani, hogy bocsáss meg, amiért mostanában így viselkedem.

Prue: Nem az bánt, ahogyan viselkedsz, sokkal inkább, hogy nem tudom az okát.

Wyatt: Tudom, és ne haragudj, de...

Prue: Ha nem akarod, nem kell elmondanod, csak ígérd meg, hogy ezentúl többet leszel itthon.

Wyatt: Megígérem. (Átöleli Pruet.) Megígérem.

Prue: Csak egy kérdés. Nem kell rá válaszolnod, úgy is tudom rá a választ. A démoni világban történik valami? Ezért vagy ilyen ideges, ugye?

(Wyatt nem mond semmit, csak magához szorítja Pruet.)

{Helyszín: Kastély. Bálterem. Bella és Tom vannak bent.}

Tom: Tetszik ez a kastély, akármik is történtek itt az elmúlt órákban. Örülök, hogy itt lehetek...veled.

Bella: Igen, én is.

Tom: Táncolunk?

(Tom nyújtja a karját, Bella mosolyogva bólint, és megfogja a kezét.)

{Helyszín: Kastély melletti kert. Bianca és Chris ülnek egy kis tó partján.}

Bianca: Utálsz, ugye?

Chris: Tessék?

Bianca: Amiért állandóan bajt hozok rád, és kockáztatnod kell az életedet.

Chris: Kezdjük ott, én halott vagyok. Tehát nem nagy kockázat. A másik pedig, hogy bármire hajlandó vagyok, ha rólad van szó.

(Bianca elmosolyodik.)

Bianca: Kösz, ez kedves, de talán nem ártana nekem is kicsit odafigyelnem. Te sem leszel mindig mellettem.

Chris: De egy darabig még biztos, úgyhogy addig felejtsd ezt el!

Bianca: Igen tudom, de...

Chris: Az életed tele van démonokkal, ezen nem tudsz változtatni, és én ezt elfogadom! Megfogadhatsz bármit, de nem fogod tudni betartani, hidd el! Tudom, hogy ez nagyon nehéz, de ezt el kell fogadnod.

Bianca: Kezdem sejteni, milyen nehéz lehet anyuéknak, mindig másokra kell figyelniük. Előbbre helyezik mások életét, mint a sajátjukat. És ráadásul mi sem könnyítjük meg a dolgukat.

Chris: Zárjuk le ezt, jó? Inkább mondd, hogy eldöntötted-e már a sulikérdést?

Bianca: Azt hiszem, el.

Chris: És?

Bianca: Úgy érzem, mégis szükségünk van tanulásra. És jobb, mint apa sulijába visszamenni!

Chris: Hát ezt örömmel hallom.

Bianca: Igazán?

Chris: Mi ezen olyan meglepő?

Bianca: Hát, nem is tudom. És amúgy is, ki kell magunkat képezni Paige ellen.

Chris: Jaj, ne! Muszáj mindig eszembe juttatnod? Miért kell elrontani a hangulatot ezzel? Egy percig sem tudsz másra gondolni?

Bianca: Hát, talán valaki kiverhetné a fejemből ezeket a gondolatokat.

Chris: És mégis hogy gondoltad?

(Megcsókolja a lányt.)