Indiánszív
2005.02.03. 20:30
7. rész: Indiánszív
{Helyszín: Ház. Ikrek szobája. Bianca és Bella beszélget.}
Bella: Az lesz a legjobb, ha a közeljövőben elvégzünk mi ndenfajta óvintézkedést.
Bianca: Igen. Azt hiszem, írnunk kell egy csomó igézetet, bájitalokat kell főznünk. Egyszóval biztosítanunk kell a család védelmét az elkövetkező időszakra.
Bella: Nem lesz egyszerű munka. Főleg úgy, hogy a többiek ne tudjanak róla .
Bianca: Főleg apa.
Bella: Nem tudok kiigazodni rajta. (Int egyet kezével.) Takarítás! (A szétdobált könyvek a helyükre repülnek, az ágynemű összehajtja magát, a por mindenhonnan eltűnik.)
Bianca: Én sem. Egyszer azt hiszem, hogy ő a legjobb ember a vilá gon, mindenben segít, imádom, aztán meg kiderül ez a dolog, és azt sem tudom, mit higgyek.
Bella: Talán ez egy próba, hogy ketten is megállunk-e a lábunkon.
Bianca: Gondolod?
Bella: Nem. Csak mondani akartam valami értelmeset.
Bianca: Értem. Most inkább menjünk a padlásra, és keresgéljünk a könyvben.
Bella: Hát persze. De holnap anyuék ki sem tudnak majd robbantani miket az ágyból.
Bianca: Az tuti. Már elmúlt éjfél.
Bella: De legalább mindenki alszik.
(Pislantanak.)
{Helyszín: Indián tábor. A törzsfőnök sátra. A sámán beszél a főnökkel.}
Sámán: Segítségre van szükségünk, különben a törzs elveszik!
Törzsfőnök: De nem bízhatunk meg a fehér emberekben!
Sámán: Muszáj, most az egyszer fel kell adni a hagyományokat.
Törzsfőnök: És mégis honnan kerítünk megfelelő embereket?
Sámán: Boszorkányokra van szükség, csak ők segíthetnek.
Törzsfőnök: Boszorkányok? A Bűbájosokra gondolsz?
Sámán: A legidősebb Halliwell lányaira.
Törzsfőnök: De hiszen ők még gyerekek!
Sámán: Igen, de hatalmas erejük van. A Forrás is fél tőlük.
Törzsfőnök: Hát jó, nem bánom. Ha nincs más választás, akkor hozd ide őket!
(A sámán int egyet, majd eltűnik.)
{Helyszín: Ház. Padlás. Az ikrek az Árnyak Könyvét nézik.}
Bella: Ez is használhatónak tűnik.
Bianca: Oké, de ennek lehetnek mellékhatásai.
Bella: És? Most nem érünk rá még a mellékhatásokkal is foglalkozni!
Bianca: Igazad van, de...
(A sámán megjelenik. Az ikrek energiagömböt dobnak felé, de a sámán megsemmisíti őket.)
Sámán: Várjatok! Nem akarlak bántani titeket!
Bella: És ezt most higgyük is el?
Sámán: Szükségem van a segítségetekre!
Bianca: És miért gondolod, hogy segítünk?
Sámán: Ti vagytok az egyetlen reményünk!
Bella: Kiknek?
Sámán: A törzsemnek. Az egyik kis főt számláló indián népcsoportnak vagyok a sámánja.
Bianca: Sámán?
Sámán: Igen. A törzsemet a Forrás fenyegeti, ha nem segítetek, akkor a népem meghal.
Bella: Forrást mondtál?
Sámán: Igen.
Bianca: ~ Talán még hasznunkra lehet! Kiszedhetnénk belőle egy-két fontos dolgot! ~
Bella: Segítün, de cserébe mi is kérünk valamit.
Sámán: Bármit kérhettek. A népünknek csak kevés kincse van, de azt szívesen odaadjuk.
Bianca: Félreértettél minket. Nem kincsek kellenek, hanem információk...a Forrásról.
Sámán: Ha segítetek, mindent elmondok, amit csak tudok!
Bella: Megegyeztünk! Mit kell csinálnunk?
Sámán: Először is igazi indiánná alakítalak titeket, és korlátlan hatalmat kaptok. Remélem, elfogad titeket!
Bianca: Indián? Minek az? És ki fogad el?
(A sámán elővesz egy bőrtasakot, amiből csillogó arany port vesz elő, majd az ikrekre szórja. A lányokon arany fény fut végig, pólójuk és farmerjük lecserélődik indián ruhára, hajukban fonatok keletkeznek, a nyakukban egy nyaklánc van, amin madártoll található.)
Bella: Jesszusom, te Pocahontast csináltál belőlünk?
Bianca: Mi ez a gönc? Utálom a szoknyát!
Sámán: Ha a közösségünkbe jöttök, úgy kell kinéznetek és viselkednetek, mint egy igazi indián...
Bella: Hát ez csodás! Ti kéritek a segítségünket, és nekünk kell alkalmazkodni.
Sámán:...valamint a varázserőtöket is így kaptátok meg.
Bianca: Varázserő? Minek? Nekünk van sajátunk!
Sámán: Igen, de ez sokkal fejlettebb.
Bella: Mégis mit tudunk?
Sámán: Mindent, amire szükségetek van.
Bianca: Hát ezzel most sokat segítettél.
Sámán: Majd ha a falunkba értünk, gyakorolhattok.
Bella: Rendben, akkor menjünk, mert már kíváncsi vagyok!
Sámán: Kövessetek!
Bianca: És mégis hogy?
Sámán: Az indiánszív hazavezet!
(Int a kezével, majd eltűnik.)
Bella: Hát ez nagy segítség volt tőle.
Bianca: Mi lenne, ha nem mennénk utána?
Bella: Hát, nem tudom...Szerintem menjünk!
Bianca: Rendben!
(Becsukják a szemüket, majd eltűnnek.)
{Helyszín: Indiántábor. A sámán áll a főnök sátra előtt. Az ikrek jelennek meg.}
Sámán: Már azt hittem, meggondoltátok magatokat.
Bella: Hát majdnem, de valamiért mégis eljöttünk.
Sámán: Már kezd irányítani titeket az indiánszív.
Bianca: Mégis mi az az indiánszív?
Sámán: Ami most a lelketekben lakozik. Ő adja nektek az erőt, a kitartást. Az Indiánszív tesz titeket igazi harcosokká, de ő segít tisztelni a természetet is.
Bella: Ő biztosítja a képességeinket is?
Sámán: Igen. Általa uralhatjátok a természetet, a szolgálatotokba állíthattok mindent, ami él, növényeket, állatokat, és isteneket.
Bianca: Minden indiánnak van ilyen képessége?
Sámán: Az Indiánszív csak a kiváltságosoknak jár. A törzsünkben csak Maleako, a legnagyobb harcosunk birtokolja. És mostmár ti.
Bella: Mi is sámánok vagyunk?
Sámán: Sokkal többek annál. Varázslónők, félistenek, maga az Indiánszív! Vegyétek a legnagyobb megtiszteltetésnek, hogy elfogadott titeket!
Bianca: Szóval az Indiánszív segít nekünk?
Sámán: Igen, tőle kapjátok a varázserőtöket.
(Bianca kitárja kezét, és a tenyerében egy vadvirág nő.)
Bella: Ó, de szép!
(Bella az egyik kihalt fához lép, kezét a törzsére rakja. A fa rügyezni kezd, majd rengeteg levél nő rajta, és kivirágzik. Bella elveszi a kezét.)
Sámán: Érzitek már?
Bella: Azt hiszem, igen! Ez a legcsodálatosabb dolog, ami valaha történt!
Bianca: Korlátozva van az erőnk?
Sámán: Nem. Teljesen szabadon irányíthatjátok az elemeket, az élőlényeket, de még a szellemeket is.
Bella: Honnan fogjuk tudni, mit kell tennünk?
Sámán: Ne aggódj, tudni fogjátok! Az Indiánszív segít.
Bianca: Mégis mi a feladatunk?
Sámán: Majd Cotaano, a törzsfőnök, elmondja. Kövessetek!
(A sámán a törzsfőnök sátrába vezeti őket.)
Cotaano: Végre itt vagy! Elhoztad őket!
Sámán: Az Indiánszív befogadta őket! Segítenek nekünk!
Cotaano: Kinek a lelke lakik bennük?
Sámán: Még nem tudom.
(A sámán az ikrek szíve fölé helyezi a kezét, arany fény áramlik a tenyeréből. A sámán elkapja a kezeit.)
Cotaano: Mi történt? Kik azok?
Sámán: Ezt nem hiszem el! Merita és Molaena lakik bennük!
(A sámán és a törzsfőnök letérdel az ikrek előtt.)
Cotaano: Merita és Molaena, micsoda megtiszteltetés!
Bella: Merita?
Bianca: Molaena?
Sámán: A valaha volt legnagyobb indiánkirálynők a Földön! És ők is ikrek voltak, pont mint ti. Ez nem lehet véletlen! Az ő hamvaikből hozták létre az Indiánszívet.
Cotaano: Csak a legnagyobbaknak adatik meg, hogy beléjük költözzön a lelkük! A történelem folyamán még sohasem fordult elő!
Sámán: Még nagyobb a hatalmatok, mint hittük. Mondtam, hogy őket kell választanunk!
Cotaano: Merita és Molaena segítségével biztos, hogy győzni fogunk!
Sámán: Bíznotok kell az Indiánszív erejében! Különben a lelkek elvesznek, és a törzs meghal.
Bianca: Bízunk!
Bella: És segítünk!
(Az ikrek megfogják egymás kezét, arany fény önti el őket, majd a fejükön megjelenik egy-egy egyszerű díszítésű, de szép korona.)
Sámán: A királynőink!
Bianca/Molaena: Álljatok fel, és vezessetek minket a törzs tagjai elé!
(A sámán és Cotaano felállnak, majd kivezetik őket a sátrak elé. A törzsfőnök int egyet, mire felhangzik a dobszó, és az indiánok Cotaano sátra elé gyűlnek.)
Cotaano: Indiánok, barátaim! A gonosz hatalmas fenyegetést jelent ránk, de eljött a mi időnk! Segítségünk érkezett! Merita és Molaena szállt közénk!
(A törzs éljenzésben tör ki, majd letérdelnek ők is az ikrek elé.)
Bella/Merita: Katonákra van szükségünk, nem rabszolgákra! Álljatok fel, és vegyetek magatokhoz fegyvert!
Bianca/Molaena: Csak akkor győzhetünk, ha népünk egységes, nincsenek társadalmi különbségek. Szükségünk van rátok, ketten nem tudjuk legyőzni ellenségünket! Fegyverbe!
(A törzs ujjongva kel fel, és rohan a fegyvereket tároló raktárba.)
Sámán: Úgy látom, már az Indiánszív uralkodik bennetek.
Molaena: Ez a két boszorkány tökéletes választás volt! Rájuk van szüksége a népünknek, hogy tovább élhessen!
Bella: Bianca, mi történt veled?
Bianca: Tessék?
Bella: Az előbb úgy beszéltél rólunk, mintha idegenek lennénk.
Sámán: Ne feledd, a testetekben most két lélek lakik! Hagyjátok, hogy az Indiánszív felülkerekedjen!
Bianca: És akkor velünk mi lesz?
Sámán: Ha már nem lesz szükség a királynőkre, és ti is azt akarjátok, akkor elhagyják a testeteket. De most rájuk van szükség! Kérlek, bízzatok bennem!
Bianca: Rendben.
Merita: Kész vagy?
Molaena: Igen. Vezessük győzelemre a népünket!
{Helyszín: Ház. Az ikrek szobája. Wyatt pislant.}
Wyatt: Bianca, Bella, hol vagytok?
(Prue rohan be.)
Prue: Nincsenek a faházban.
Wyatt: Ez a szoba is üres.
Prue: Jézusom, hol lehetnek?
Wyatt: Gyere!
(Wyatt nyújtja a kezét, Prue megfogja, pislantanak.)
{Helyszín: Ház. Padlás. Piper, Phoebe és Leo vannak ott. Wyatt és Prue pislant.}
Piper: Megvannak?
Wyatt: Sehol sem találjuk őket.
Prue: A könyv?
Phoebe: Nyitva volt egy védővarázslatnál, de még ha végre is hajtották volna, nem szabadott volna eltűnniük!
Wyatt: Védővarázslat?
Phoebe: Igen. A ház védelme démonokkal szemben.
Leo: Mire kell az nekik?
Prue: Fogalmam sincs.
Wyatt: Nem lehet, hogy Chris-sel vannak?
Prue: De igen, próbáljuk meg. (Kiált.) Chris!
(Chris orbol.)
Chris: Igen?
Wyatt: Veled van Bianca és Bella?
Chris: Nincs, miért, hová tűntek?
Prue: Ezt szeretnénk mi is tudni! Ugye, ha tudsz valamit elmondod?
Chris: Nem tudok semmit. De talán megkereshetem őket.
Wyatt: Ha nekem nem ment, akkor neked hogyan sikerülhetne?
(Chris lehunyja a szemét és koncentrál.)
Prue: Siess már!
Chris: Nem érzem őket. Leo?
Leo: Semmi.
Piper: Lehetséges, hogy levédjék magukat?
Leo: Nem tudok róla. Csak úgy tűnhettek el, ha a lelkük elveszett.
Prue: De ugye ez lehetetlen?
{Helyszín: Indiántábor. Bianca és Bella az indiánokat gyűjti egybe, és segít nekik.}
Merita: Nem mi fogunk támadni, megvárjuk, amíg a démonok ránktörnek.
Molaena: Nem ismerik az erőinket, azt fogják hinni, hogy könnyű győzelem lesz.
Merita: És mi igyekszünk is ezt elhitetni velük.
Molaena: De csak kezdetben. És mikor fölényben érzik magukat támadunk! Akkor kénytelen lesz a Forrás megjelenni, és megöljük!
Merita: Bízzatok bennünk, segíteni fogunk mindenkinek!
(Molaena kinyújtja a kezét, a tenyeréből arany sugár tör elő, ami az indiánok fegyvereit eléri, és megerősíti.)
Molaena: Ígérjük, hogy senki sem fog meghalni úgy, hogy ne állnánk bosszút érte!
(Rengeteg démon jelenik meg, körülveszik őket.)
Merita: Csináljatok mindent a terv szerint!
(A démonok fegyvereket varázsolnak maguknak, és az indiánokra támadnak. A harc kilátástalannak tűnik, egyre több indián hal meg.)
Molaena: Ideje győzelemre vezetni a népünket!
(Molaena kezéből lángcsóva csap ki, közelében a démonok elégnek.)
Merita: Szép volt testvérem! Hívjuk a szellemeket is segíteni!
Molaena:
“A halott lelkek,
Kik ma elvesztek,
Vissza térjenek,
És segítsenek!”
(A halottak lelkei láthatóvá válnak, és a meglepődött démonokra támadnak. Merita kezéből jég indul, ami a démonokat megfagyasztja. Molaena int a kezével, mire a “jégdémonok” szétrobbannak.)
Merita: Jó csapat vagyunk.
Molaena: Én is úgy látom! Már csak a Forrás hiányzik!
{Helyszín: Alvilág. A királynő előtt megjelenik a hírhozó.)
Hírhozó: Felség, nagy baj van!
Paige: Mégis mi?
Hírhozó: Az indiánok valahogy nagyon erősek! Két királynő áll az élükön, akik szinte korlátlan hatalommal bírnak! Nem tudjuk őket megállítani!
Paige: Két királynő?
Hírhozó: Eddig még senki sem látta őket!
Paige: Oda kell mennem!
Hírhozó: Veszélyes lehet!
Paige: Odamegyek!
{Helyszín: Indiántábor. A sátrak lángokban állnak, de egyre több a halott démon. Molaena intésére a földből indák törnek elő, amelyek lehúzzák a mélybe a démonok egy csoportját. Az ikrek előtt megjelenik egy csuklyás alak.}
Merita: A Forrás?
Forrás: Nahát, honnan tudtad?
Molaena: Számítottunk rád.
Forrás: Ti ismertek?
Merita: Mutasd, ki vagy, és megmondom.
Forrás: Mintha már láttalak volna titeket valahol.
(Molaena int a kezével, mire a Forrás csuklyája hátrarepül.)
Merita: Paige?
{Helyszín: Ház. Padlás. Piper és Phoebe az Árnyak könyvét nézi, Prue idegesen járkál, Chris koncentrál.}
Prue: Chris, mi van már? Miért nem találod őket?
Chris: Talán, ha nem kérdeznéd ezt meg minden öt percben, könnyebben menne. Mellesleg Leo és Wyatt sem találja őket.
Piper: Ezt egyszerűen nem értem. Vajon hová tűnhettek?
Prue: Ugye nem szöknének el?
Phoebe: Miért szöktek volna el?
Prue: Nem tudom, talán nem tartanak minket jó szülőnek!
(Sírni kezd, Piper és Phoebe megöleli.)
Phoebe: Hogy mondhatsz ilyet? Igenis jó szülők vagytok!
{Helyszín: Indiánok tábora. Az ikrek Paige-dzsel beszélnek.}
Paige: Honnan ismertek?
Merita: Hiszen már találkoztunk!
Molaena: Nem emlékszel? Megöltük a mesteredet!
Paige: Ti? Jézusom! Bella és Bianca?
Molaena: Testileg igen, de jelenleg lelkileg nem.
Paige: Mégis hogyan?
Merita: Nem mindegy? Most úgyis megölünk.
Paige: Nem hiszem.
(Az ikrek támadnának, de Paige eltűnik.)
Molaena: Ez nem ér. Kicsúszott a kezünk közül.
Merita: De a népünk él.
Molaena: És élni is fog, erről gondoskodunk.
{Helyszín: Ház. Padlás. Wyatt pislant.}
Wyatt: Sehol nem találtam őket.
Phoebe: Mi az ott?
(A padlón lévő arany porra mutat.)
Piper: Nem tudom. Gondolod, hogy köze van a lányok eltűnéséhez?
Prue: Egy próbát megér. Ez is jobb, mint várakozni tétlenül!
(Phoebe leguggol és megérinti a port. Látomást kap.)
Prue: Mit láttál?
Phoebe: Olyan, mintha valami indiántáborban lennének! Volt itt egy sámán, és a lányok vele mentek.
Prue: De miért mentek volna vele?
Wyatt: Nem tudom, de azt igen, hogy hol vannak! Gyerünk!
(Megfogják egymás kezét, pislantanak.)
Piper: Utánuk tudunk menni?
Chris: Megpróbálhatom. Gyertek!
(Orbolnak.)
{Helyszín: Indiántábor. Az ikrek rendbehozzák az elégett sátrakat, a törzs boldog. Ünnepséget rendeznek a királynők tiszteletére.}
Merita: Győztünk.
Molaena: Igen, de a Forrást nem sikerült elkapnunk.
Merita: Ne légy ilyen negatív! Legalább már tudjuk, ki is ő.
Molaena: Nem akartak hinni nekünk, hogy Paige gonosz, és most mi lett az eredménye?
Merita: Majd hinni fognak.
Molaena: Mégis mikor fogják megtudni?
Merita: Amint hazamegyünk.
Molaena: Én nem akarok hazamenni. Ez az élet túl tökéletes itt. Az emberek annyira vidámak. Végre önzetlenül segítettem másokon. Jó érzés. És az erőim is hatalmasok.
Merita: Nekem sem sok kedvem van hazamenni. De gondolj a többiekre!
Molaena: Mi lenne, ha most egy kicsit magamra is gondolnék?
(Megjelenik Wyatt és Prue, majd Chris, Piper és Phoebe.)
Wyatt: Bella? Bianca?
Prue: Végre! Csakhogy megvagytok! Már felforgattuk értetek a fél világot!
Wyatt: (Gyanakvóan) Mi ez a ruha rajtatok?
Molaena: Meghívhatunk titeket a győzelmi ünnepségünkre?
Prue: Milyen ünnepség?
Merita: Megvédtük a népünket a Forrással szemben.
Wyatt: Tessék?
Molaena: Miért csinálod úgy, mintha nem tudnál róla?
Merita: Molaena, hallgass!
Piper: Ki az a Mola...izé?
Molaena: Én vagyok Molaena, ő a testvérem, Merita.
Phoebe: Mit tett veletek az a sámán?
Sámán: Én nem csináltam velük semmi rosszat.
Wyatt: Ők nem a lányaink!
Sámán: De igen, hiszen felismerték magukat. Csak két lélek lakik bennük.
Wyatt: Azonnal távolítsa el az idegen lelket!
Sámán: Nem tudom.
Prue: Hogyhogy nem tudja?
Sámán: Ha a lányok elengedik a lelkeket, maguktól távoznak. Addig azonban nem.
Wyatt: De akkor már el kellett volna tűnniük!
Sámán: Ha ők nem akarják, akkor nem mennek el!
Prue: Már hogyne akarnák! Igaz, lányok?
Molaena: Nem akarok többé visszamenni.
Wyatt: Tessék? Kicsim, miért?
Merita: Itt sokkal jobb nekünk. Ez most már egy békés világ. A Forrrás többet nem támad meg minket, mert tudja, hogy megöljük. A népünknek szüksége van ránk!
Wyatt: Lányom, ez nem a te néped!
Molaena: Nem vagy az apánk!
(Prue sírni kezd, Wyatt átöleli.)
Wyatt: (Suttogva) Ne félj, visszajönnek!
Prue: Bianca, Bella, kérlek!
Merita: Nem. Itt a helyünk!
Molaena: Most menjetek!
Chris: Bianca, kérlek, gyere haza!
(Molaena int egyet kezével, mire mindenki eltűnik.)
Merita: legalább a sivatagba küldted őket?
Molaena: Nem, haza.
Merita: Jól meggondoltad?
Bella: Hát persze. Hogy tekintsek valakire apámként, aki az ellenséget szolgálja?
Bella: És anya?
Bianca: Hiányozni fog.
Merita: Ez a hely a Paradicsom.
Molaena: Nem is kérhetünk többet. Itt legalább nyugodtan élhetünk. Mindenki szeret minket. Egy nagy család vagyunk. Itt nem kell mindennap harcba szállnom démonokkal, megmenteni idegeneket.
Merita: Véget ér minden, amit gyűlöltünk.
{Helyszín: Ház. Padlás. Leo nézi a könyvet. Wyatt, Prue, Piper, Phoebe és Chris jelenik meg.}
Leo: Megvannak?
Wyatt: Igen és nem.
Leo: Ezt meg hogy érted?
(Leo Pruera néz, aki még mindig sír.)
Prue: Nem akarom elveszíteni őket!
Phoebe: Nem fogod!
Wyatt: (Leohoz.) Megszállta őket két indiánkirálynő lelke, és nem akarnak visszajönni.
Leo: Nem lehet valahogy kiűzni belőlük?
Wyatt: Hát nem érted? Nem a lelkek nem engedik! Hanem ők nem akarnak visszajönni! Azt mondták, jobb nekik ott!
Piper: De én ezt nem értem! Mi okuk lett volna elmenni? Chris, nem mondtak neked erről semmit?
Chris: De igen.
Prue: Tessék? Ezt eddig miért nem mondtad?
Chris: Megfogadtam, hogy nem mondom el senkinek.
Wyatt: Ez most nagyon fontos!
Chris: Persze, de az igéretem is.
Prue: Chris, nem teheted ezt! Sosem fognak visszajönni!
Leo: Chris, mondd el!
Chris: Túl sok teher nehezedett rájuk, és nem tudták feldolgozni. Megértem, hogy ezt választották.
Prue: Tessék? Te a pártjukra állsz?
Chris: Ha tudnád, amit ők, te sem tennél másképp!
Prue: Könyörgöm, mondd el!
Chris: Sajnálom.
(Chris orbol.)
Prue: Istenem, mi ütött beléjük?
Phoebe: Nem lehet, hogy köze van ahhoz, amit a lányok mondtak?
Piper: A Forrásra gondolsz?
Wyatt: Nincs Forrás. Arról tudnék.
Prue: Biztos ez?
Wyatt: Persze.
Phoebe: Akkor meg miért mondták volna?
Wyatt: Lehet, hogy a lelkek manipulálták őket. Vagy az is elképzelhető, hogy a lelkek egy korábbi Forrásra gondoltak, akivel régebben küzdöttek. Hiszen ki tudja, hány évesek ezek.
Prue: Istenem, nem veszíthetem el őket!
{Helyszín: Indiántábor. Az ikrek a sátruk előtt ülnek. Chris orbol.}
Molaena: Te meg mit keresel itt?
Chris: Beszélnem kell veletek!
Merita: Nincs mondanivalónk.
Chris: Kérlek, gondoljatok a szüleitekre!
Bianca: Az apánkra, aki démon, és a Forrást szolgálja? Elárulta a családunkat! És az anyánk? Ha megtudja, amit apa tett, beleőrül. Naív volt, hogy hozzáment feleségül.
Chris: Ne beszélj így róluk! Ők csak jót akarnak!
Merita: A Forrás megtámadta a népünket, aki a pártján áll az az ellenségünk!
Chris: 16 éve éltek vele! Ha meg akart volna ölni titeket, már rég halottak lennétek!
Molaena: Merita-nak igaza van. Ő az ellenségünk.
Chris: Tudom, mennyire nehéz nektek.
Bianca: Honnan tudnád? Nem téged árult el az apád!
Chris: Mielőtt elítélitek, talán jó lenne meghallgatnotok őt is!
Bella: Mégis minek? Nincs szükségünk rájuk! Jól érezzük magunkat itt!
Chris: És velük egy csöppet sem törődtök? Legalább anyátokkal! Belehal, ha elveszt titeket!
Bianca: Nem tudok visszamenni egy olyan házba, ahol árulók vesznek körül!
Chris: Adjatok egy esélyt neki!
Molaena: Itt a helyem. Merita, ha akarsz, te menj!
Merita: Maradok. Semmi keresnivalóm ott.
Chris: Kérlek! Tudom, milyen nehéz nektek! Egyedül cipelitek a titkot a Forrásról. Elhiszem, hogy nehéz titokban tartani, és közben felkészülni a végső harcra. A szüleitek sokat segíthetnének, de úgy érzitek, nagyot csalódtatok apátokban. De mi van, ha értetek teszi? Arra nem gondoltatok még, hogy mi van, ha megfenyegették, hogy megölnek titeket?
Molaena: Üres duma. Hagyj békén!
Chris: És édesanyátok? Semmit nem éreztek iránta? 16 évig nevelt titeket szeretetben, mindent megtett, hogy boldogok legyetek. Szenvedett, de ha látta, hogy nevettek, elviselt mindent. Nem jelent semmit nektek?
Merita: Hálásak vagyunk, hogy felnevelte a lelkeket nekünk, de mostmár boldogulunk egyedül is.
Molaena: Királynők vagyunk, nincs szükségünk senkire.
Chris: Már semmi sem számít?
Molaena: De. A népünk.
Chris: Szeretlek.
(Orbol.)
Merita: Biztos itt akarsz maradni?
Molaena: Semmiben sem voltam még ilyen biztos.
Bella: És Chris?
Bianca: Pont miatta maradok.
Merita: Istenhozott itthon!
Molaena: Itt boldogok leszünk, igaz?
Merita: Hát persze!
{Helyszín: Ház. Padlás. Chris orbol.}
Prue: Chris!
Chris: Én mindent megpróbáltam. Ne haragudjatok!
Wyatt: Biztos mindent?
Chris: Nem tudják feldolgozni az itteni eseményeket. És most, hogy talán nem is kell, meg sem próbálják.
Prue: Mégis miről beszélsz?
Chris: Már mindegy. Egy valaki segíthetne, de ő nem fog.
Wyatt: Ki?
(Chris orbol.)
Piper: Ti ezt értitek?
Phoebe: Szerinted?
Piper: Minden fényőr rébuszokban beszél?
Leo: Én általában nem.
Prue: Kiről beszélhetett?
Wyatt: Fogalmam sincs.
{Helyszín: Indiántábor. Az ikrek egy dombon fekszenek, körülöttük virágok nyílnak.}
Molaena: Annyira szép ez a hely. Sosem akarok elmenni.
Merita: Én sem.
Molaena: Ugye tényleg nem fog támadni Paige?
Merita: Ha nem akar meghalni, akkor nem.
Molaena: Akkor ez a hely lesz maga a béke.
Merita: És a többi?
Molaena: Nem tudom.
Merita: Gondolod, valaki meg tudja állítani őt?
Molaena: Fogalmam sincs. Ha Wyatt mellette áll, akkor csak mi.
Merita: Nem kellene segítenünk?
Molaena: Arra ott volt az előző életünk. Most elég a népünket óvni. Engem nem érdekel a többi ember sorsa.
Bella: Még ha az egykori családod, akkor sem?
Molaena: Ha vissza akarsz menni, nyugodtan menj, de engem hagyjál!
{Helyszín: Ház. Padlás. Phoebe teát ad Pruenak, amitől elalszik. Piper Leoval beszélget, Wyatt Pruet nézi.}
Wyatt: Mit rontottunk el?
Phoebe: Ne hibáztasd magad. (Leül mellé.) Bizonyára az új lelkeik befolyásolják őket.
Wyatt: Nem hiszem. Hallottad, mit mondott a sámán.
Phoebe: Mi van, ha hazudott?
Wyatt: És ha tényleg nem akarnak hazajönni?
Phoebe: Ez szóba sem jöhet. Meglátod, hazajönnek!
Wyatt: Prue előtt ezt mondtam, hogy ne aggódjon, de én magam sem hiszem. Szenvedek!
Phoebe: Érzem.
Wyatt: El kell mennem.
Phoebe: Beszélsz velük?
Wyatt: Megpróbálom.
(Pislant.)
{Helyszín: Indiántábor. Az ikrek még mindig a fűben fekszenek. Wyatt pislant. Molaena felé dob egy tűzgömböt, Wyatt kitér előle.}
Molaena: Mit akarsz?
Wyatt: Csak beszélni.
Merita: Ha Chrisnek nem sikerült, miért gondolod, hogy neked fog?
Wyatt: Mert az apátok vagyok.
Molaena: Épp ez a problémánk.
Wyatt: Tessék?
Bella: Elárultál minket, ezt sosem bocsátjuk meg.
Wyatt: Nem tudom, miről beszéltek.
Bianca: Nem? Akkor nincs miről beszélnünk. Látni sem akarunk többet!
Wyatt: Kérlek, gyertek haza!
Bella: Soha!
Wyatt: Soha többet nem láttok, ha valóban ezt akarjátok, csak gyertek haza, legalább anyátok miatt!
Bianca: Hirtelen ennyire fontos lett?
Wyatt: Hogyhogy hirtelen? Eddig is fontos volt! Nekem ti vagytok a legfontosabbak!
Bella: Hát persze! (Sírni kezd, majd eltűnik róla a korona, és visszaváltozik az igazi Bellava.)
Wyatt: Ó, kicsim! (Megölelné, de Bella elhúzódik.)
Bella: Hagyj békén! Nem miattad tettem, csak anyáért! Bianca, kérlek!
Bianca: Nem.
(Int egyet kezével, majd eltűnik.)
Bella: Látod, ez is miattad van!
Wyatt: Nem értem. Gyere haza, kérlek!
(Bella pislant, majd Wyatt is.)
{Helyszín: Ház. Padlás. Bella és Wyatt pislant.}
Phoebe: Jézusom! Bella!
(Prue felébred.)
Prue: Kicsim! (Megöleli.) Jól vagy? (Bella bólint.) Hol van Bianca?
Bella: Ő nem jött vissza.
{Helyszín: Golden Gate. Chris ül a tetején. Megjelenik mellette Bianca.}
Bianca: Reméltem, hogy itt vagy.
Chris: Meggondoltad magad?
Bianca: Komolyan gondoltad, amit mondtál? Hogy szeretsz?
Chris: Persze.
Bianca: Akkor gyere velem! A népemmel boldogan élhetünk!
Chris: Nem.
Bianca: Miért?
Chris: Mert te idetartozol, ahogy Bella is!
Bianca: Bella visszament anyához.
Chris: Tudom, érzem.
Bianca: Kérlek, gyere velem.
Chris: Nem. Értsd meg, itt a helyed!
Bianca: Nem! A népemmel kell lennem!
Chris: Az nem a te néped. Molaena-é és Merita-é, de nem a tietek. Rád itt van szükség. Neked ezt a világot kell megmentened!
Bianca: De én nem akarom!
Chris: Ez a sorsod! Feladnál mindent? Tényleg ezt akarod? Nézni, ahogy a Forrás megöli az embereket, a családodat, miközben te békésen élsz az indiánfaluban?
Bianca: Miért ne?
Chris: Mert ez nem te vagy. Én egy bátor lányba szerettem bele, aki a családjáért bármire hajlandó. Kicsit makacs, ne hallgat senkire, de pont ez benne a jó. Az nem te voltál?
(Bianca lehajtja a fejét.)
Bianca: Felejtsük el a múltat! Gyere velem!
Chris: Nem. Én Bianca-t szeretem, és nem téged!
Bianca: Én vagyok Bianca!
Chris: Bianca sosem hagyná, hogy az édesanyja szenvedjen. Az életét is kockára tenné egy emberért, bárki legyen is az. Vannak rossz döntései, de kijavítja a hibáit. És ami a legfontosabb, hogy megbocsát.
Bianca: Nem tudok.
Chris: Ő az apád. Bárki legyen is, akár egy egyszerű tanár, akár a Triád tagja, ő az apád. Gondoskodott rólad, és mindig szeretett. Még ha most nem úgy érzed, akkor is szeret.
Bianca: Én csak nem akarok túl nagyot csalódni! Ha most elhiszem, hogy mellettünk áll, és utána kiderül, hogy mégsem, akkor csak jobban fogok szenvedni!
(Chris megöleli, Bianca sírni kezd.)
Chris: Bíznod kell benne, hogy a helyes utat választja!
(Biancaról is eltűnik a korona, majd felölti saját alakját. Molaena lelke megjelenik előttük.)
Molaena: Köszönöm, amit a népemért tettél! De most éld végre a saját életedet! Majd én gondoskodom róluk, nem hagyom cserben a gyermekeimet.
Chris: Látod? Ő is a bizalmadat kéri. Nem hagyja cserben őket. Gondold azt, hogy Wyatt mondta ezt.
Bianca: De ha egyszer olyan nehéz?
Chris: Mondta valaki, hogy könnyű? Ez az élet rendje. Nem lehetsz csak úgy egyszerűen boldog, meg kell szenvedni érte.
Bianca: Szenvedtem már eleget!
Chris: Talán most sikerül.
(Megcsókolja.)
{Helyszín: Ház. Padlás. Wyatt idegesen járkál.}
Prue: Drágám, ne emészd magad! Nekem is fáj, de nem a te hibád!
Wyatt: Te nem hallottad, mit mondtak!
Phoebe: Wyatt, nem a te hibád!
Wyatt: De igen. Tudom.
Piper: Mégis, miért utálnának?
Prue: Bella, mi a bajotok?
Bella: Erről nem beszélhetek. Még nem.
(Bianca és Chris orbol.)
Prue: Bianca! Ó, kicsim, jól vagy?
(Megöleli.)
Bianca: Persze, anya, semmi bajom.
Prue: Chris, nem tudom, mit mondtál neki, de nagyon hálás vagyok.
Chris: Felesleges.
Wyatt: Bianca, kérlek mondd el, mi a baj!
(Bianca Wyatt szemébe néz, majd Bellaval együtt pislant.)
|