6. rész: Állatkert

{Helyszín: Ház. Padlás. Az ikrek nézik az Árnyak Könyvét.}

Bianca: Megőrjít ez a várakozás.

Bella: Engem meg a keresés. Már nagyon álmos vagyok, nem folytathatnánk holnap?

Bianca: De, menj csak, mindjárt én is megyek!

Bella: Rendben, jó éjt!

(Bella pislant.)

Bianca: A fenébe, még a Forrással is törődnünk kell. Ilyenkor tudom utálni, hogy jó vagyok. De legalább tudnám, hogy apa velünk van.

(Chris orbol.)

Chris: Szia! Mit csinálsz?

Bianca: Szerinted? Keresek valami értelmeset.

Chris: Fél egy van.

Bianca: Na ne mondd!

Chris: És Bella?

Bianca: Elment aludni. Megunta.

Chris: És te miért nem alszol? Holnap iskola.

Bianca: Mi értelme iskolába menni, ha lehet, hogy két nap múlva megölnek?

Chris: Azért nem kellene ennyire tragikusan látni a dolgokat.

Bianca: Én csak felkészülök a legrosszabbakra is.

Chris: Ó, értem.

Bianca: És te mit keresel itt?

Chris: Csak beszélni akartam veled.

Bianca: Fél egykor?

Chris: Hát...igazság szerint csak érdekelt, hogy nem csinálsz-e valami őrültséget.

Bianca: Kösz, hogy ennyire bízol bennem.

Chris: Én csak törődöm veletek.

Bianca: Nagyon kedves tőled, de azért nem kellene hülyének nézni.

Chris: Nem nézlek hülyének, csak felelőtlen vagy.

Bianca: Hát ez tényleg sokkal jobb.

Chris: Látom, nem vagy jó kedvedben, inkább megyek is.

Bianca: Jaj, ne haragudj, de kikészít ez az egész. Nem elég, hogy új Forrás van, akiről csak négy tini tud, de abban sem vagyok biztos, hogy egy harcban az apám mellénk állna.

Chris: Erre jobb nem is gondolni.

Bianca: Miért, te mit gondolnál, ha az apádról kiderülne, hogy a Triád tagja?

Chris: Talán megkérdezném tőle, hogy mi az igazság.

Bianca: Hát ezt nem várhatod el tőlem.

Chris: Nem is várom el. Csak mondtam, hogy én talán ezt tenném.

Bianca: Nem fogok rákérdezni, amíg nem ad okot rá. Egyelőre felkészülünk a Forrás ellen, de nem támadunk, amíg nem muszáj.

Chris: Ezt örömmel hallom.

Bianca: De ígérd meg, ha mégis harcra kerül sor, akkor segítessz nekünk.

Chris: Számíthatsz rám.

Bianca: Kösz, nem is tudod, mennyit jelent ez nekem.

Chris: Talán ideje lenne mennem.

Bianca: Igen, elég késő van. Jó éjt!

Chris: De te is menj aludni, rendben?

Bianca: Persze.

(Chris orbol, Bianca pislant.)

{Vágás: Ház. Konyha. Az ikrek reggeliznek, Bianca láthatóan nagyon fáradt.}

Bella: Talán hamarabb kellett volna lefeküdnöd este.

Bianca: Talán.

Bella: Legalább találtál valami hasznosat?

(Wyatt pislant.)

Bianca: Semmi újat, és nem is sokáig kerestem.

Bella: Pedig fél óra múlva még nem voltál a szobában. Aztán elaludtam.

Bianca: Igen, beugrott Chris, és beszélgettünk.

Bella: Szia apa, hogy vagy?

Wyatt: Hát egy kicsit álmos vagyok. Tegnap sokáig kellett az irodában lennem.

Bianca: Hát persze, az irodában.

Wyatt: Tessék?

Bella: ~ Mi lenne, ha visszafognád magad? Nem kellene rájönnie, hogy tudunk a Triádról. ~

Bianca: Semmi, csak nem szoktál máskor ilyen sokáig bent maradni.

Wyatt: Nem hiszel nekem?

Bella: Persze, hogy hisz, de általában tényleg nem dolgozol ilyen sokáig.

Wyatt: Ha nem haladtok, elkéstek a suliból!

Bianca: Tényleg, az iskola! Jaj, apa, annyira fáradt vagyok, nem maradhatok inkább itthon?

Wyatt: Szó sem lehet róla.

(A lányok fáradtan pislantanak.)

{Helyszín: Alvilág. A királynő a tanácsosaival beszélget.}

Királynő: Úgy érzem, veszélyt jelentenek ránk a Halliwellek.

Démon#1: A Bűbájosoknak már az előző Forrással is meggyűlt a bajuk, most sem lesz könnyű feladat elpusztítani önt!

Királynő: Én nem a Bűbájosokról beszélek.

Démon#2: Akkor kikről?

Királynő: Természetesen az ikrekről.

Démon#1: Komolyan tart két tizenéves lánytól?

Királynő: Valószínűleg még nem került velük összetűzésbe, különben tudná, mekkora erejük van.

Démon#2: Nagyobb mint az öné?

Királynő: Az az igazság, nem tudom. Mielőtt megkoronáztak volna, már kerültem velük összetűzésbe. És nem sokon múlt az életem, a tanítómat megölték.

Démon#1: Ön szerint az ikrek nagyobb veszélyt jelentenek ránk, mint a Bűbájosok?

Királynő: Én csak annyit mondtam, jó lesz velük vigyázni. Az anyjuk az egyik Bűbájos, az apjuk pedig a Triád tagja. Hatalmas erejük van, ami egyre csak fejlődik. Nagyon éberek, nehéz őket kijátszani.

Démon#3: És mit gondol, meg fognak minket támadni?

Királynő: Nem tudom biztosan. Nagyon tehetséges boszorkák, de makacsok. És ez fogja a vesztüket okozni. Úgy számolják, hogy még gyenge vagyok, ezért gondolkoznak azon, hogy rámtörnek. De még ők sincsenek felkészülve. Az a kérdés, hogy mekkora az önbizalmuk. Ha elhiszik, hogy képesek a kettejük erejével megállítani most, akkor elvesztek.

Démon#4: És ön szerint támadni fognak?

Királynő: Démonok, tehát előbb vagy utóbb biztos. Amellett pedig a démoni lelkük akár még a hasznunkra is lehet.

Démon#1: Ezt hogy érti?

Királynő: A démoni lelkük nem veszik el csak úgy, és ezt ők is tudják. Nagyon labilisek, könnyen át lehetne őket csalogatni a mi oldalunkra.

Démon#3: Azt akarja mondani, hogy megpróbálja őket átcsábítani?

Királynő: Pontosan. De persze csak, ha nincs más választás. Egyelőre hagyjuk, hogy úgy érezzék, lépéselőnyben vannak.

{Vágás: Tisztás. Az ikrek ülnek a füvön, Cassus körülöttük fut.}

Bella: Nézd, milyen boldog, hogy itt lehet.

Bianca: Legalább hármunk közül egy jól érzi magát.

Bella: Ne rágd mindig magad a történteken!

Bianca: Mégis, mit kellene tennem?

Bella: Nem tudom, de lazíts!

Bianca: Próbálom.

(Hirtelen egy ember portál előttük, elrohan, hamarosan egy öreg boszorkány is megjelenik, aki üldözőbe veszi a férfit, és mikor utoléri, a kezéből egy sugár tör elő, amitől az ember galambbá változik.)

Bella: Ez meg mi?

Bianca: Nem tudom, de talán segítenünk kellene!

Bella: Cassus!

(A szárnyas ló idegesen vágtatni kezd, felágaskodik, és rárontana a boszorkányra, de az elugrik előle.)

Bianca: Mi ütött bele?

Bella: Fogalmam sincs!

Bianca: Hé, álljon meg!

(A boszorkány eltűnik.)

Bella: Nézd, a galamb vagy ember, vagy mit tudom én mi, ott maradt!

(Az ikrek a madárhoz rohannak, a szárnya el van törve.)

Bianca: Haza kell vinnünk!

Bella: Persze, de Cassus?

Bianca: Ő haza tud jönni!

(Bianca felemeli a madarat, majd pislantanak.)

{Helyszín: Ház. Nappali. Az ikrek pislantanak.}

Bella: Valaki segítsen!

(Wyatt pislant.)

Wyatt: Mi történt?

Bianca: Nézd! (Megmutatja a sérült madarat.) Ez két perce még egy ember volt, aki egy boszorkány elől menekült.

Wyatt: Erre most nekem nincs időm, és én amúgy sem tudom meggyógyítani. Inkább kérjétek meg Leot!

(Wyatt pislant.)

Bella: Persze, hogy nem ér rá! Biztos a Triád gyűlést hívott össze!

Bianca: Nyugi! Majd Chris segít! (Kiált.) Chris!

(Chris orbol.)

Chris: Mi a baj?

(Bianca megmutatja a madarat.)

Bella: Valaki madárrá változtatta, láttuk!

Chris: És ehhez miért kellek én?

Bianca: Talán gyógyítsd meg!

Chris: Én vagyok a fényőrötök?

(Leo orbol.)

Leo: Mi a baj?

Bella: Meggyógyítanád te, ha már más nem képes rá?

Chris: Jól van, nem kell megsértődni! Én csak megjegyeztem, hogy nem én vagyok a fényőrötök!

Leo: De igen.

Bianca: Mi?

Chris: Ezt nem értem. Mióta?

Leo: Hát mostantól.

Bella: Tessék?

Chris: Hé, és ebbe nekem nincs beleszólásom?

Leo: Mint az Égi Tanács tagja, jogom van téged kinevezni a lányok fényőrévé. Mellesleg nekem ez a család már túl sok. És neked is kellenek védencek.

Chris: De...

Leo: Nem érzed magad késznek a feladatra?

Chris: De igen.

Leo: Hát akkor? Úgy is mindig a lányokkal vagy, legalább vegyék hasznodat is!

Chris: Hát ez kedves!

Leo: Szóval, akkor mint a lányok fényőre nyugodtan meggyógyíthatod te is a madarat!

Bianca: És nekünk ebbe nincs beleszólásunk?

Leo: Valami nem tetszik?

Bianca: Nem erről van szó, de...

Leo: Nem zárhatnánk már le? Mostantól Chris a fényőrötök, amíg én azt nem mondom, hogy nem.

Bella: Hát ez kedves.

(Leo orbol.)

Chris: Ez a nap valahogy nem úgy sikerült, ahogy terveztem.

Bianca: Nézzük a pozitív oldalát. Ha sebet szerzünk, akkor nem kell Leonak és a többieknek megmagyarázni, hogy honnan van. Tehát így nem fognak tudomást szerezni a Forrásról.

Chris: Aranyos vagy.

Bianca: Most mi bajod?

Chris: Szóval csak ez a pozitív oldala?

Bianca: Tudod, hogy nem úgy értettem!

Bella: Már nagyon unom, hogy így szerencsétlenkedtek! Rossz nézni, amit csináltok! Inkább hozd az Árnyak Könyvét!

Bianca: Hát persze. (Int egyet kezével, a könyv megjelenik az asztalon.)

Bella: Utána néznél a boszorkánynak, amíg én szétnézek a bájitalok közt?

Bianca: Persze.

(Bella pislant. Bianca a kezét a könyv fölé tartja, a lapok peregni kezdenek, majd a könyv megáll egy oldalon.)

Chris: Megtaláltad?

Bianca: Azt hiszem igen. „Capeli: Egy öreg boszorkány, aki örök életét abból nyeri, hogy embereket változtat állattá, és így elszívja energiájukat. Legyőzni csak az egyik ősi ellensége tudja, akinek a hollétét nem ismeri senki.” Hát ez fantasztikus.

Chris: Ennyi?

Bianca: Nem, még van itt egy igézet is, ami a boszorkány farmjára visz minket.

(Bella pislant.)

Bella: Van valami lényeges?

Chris: Csak az, hogy az egyetlen személy aki le tudná győzni, eltűnt.

Bella: Csodálatos. És most hogyan tovább?

Chris: Talán nem kellene tovább keresnünk. Ha úgy sem...

Bianca: Attól, mert a fényőrünk lettél, nincs jogod beleszólni a dolgainkba.

Chris: Gondoltam.

Bella: Hé, nyugi már! Most inkább azon gondolkozzunk, hogyan tovább.

Bianca: Mindenképp meg kell keresnünk.

Bella: Meg kell mentenünk ezt a...galambot.

Chris: Miért is ne kockáztatnátok az életeteket egy állat miatt?

Bianca: Azért vagy te, mint a mi fényőrünk, hogy megments minket, ha komoly a helyzet. És amúgy is, ő nem állat, láttuk!

Chris: Jobb, ha meg sem szólalok. Még a végén én leszek az első számú ellenség.

Bianca: Hát ha így folytatod, akkor biztos.

Chris: Kösz a bíztatást.

Bella: Szóval, hol az az igézet?

Bianca: Gyere olvasd te is!

(Az ikrek közösen felolvassák a varázsigét.)

„Ősi boszorkány,

Áruld el hazád,

Hol a sok állat él,

Odavisz ez a szél!”

(Az ikreket körbeveszi egy forgószél, majd eltűnnek.)

Chris: Máris utálok a fényőrük lenni. Most mehetek utánuk!

(Chris koncentrál, majd kis idő múlva orbol.)

{Helyszín: Capeli kunyhója. A házat egy nagy kert veszi körül, ahol mindenféle állat van. A boszorkány nincs a házban. Az ikrek megjelennek.}

Bella: Micsoda gyűjtemény!

Bianca: Nem kevés időbe telhetett ennyi állatot varázsolni!

(A boszorkány megjelenik.)

Capeli: Bizony nem. És nem igazán szeretnék túltenni rajtuk, remélem megértitek!

Bella: Hát persze, mi mindent megértünk!

(Bianca egy energiagömböt dob Capeli vállához, de a boszorkánynak nem lesz semmi baja.)

Bianca: Asszem ilyenkor jön az a rész, hogy elbúcsúzunk!

Bella: Viszlát!

(A boszorkány tűzgömböt dobna feléjük, de az ikrek pislantanak. Chris jelenik meg.)

Chris: Hol vagytok?

(A boszorkány kezéből előtör a fénysugár, és a fiú pokká változik.)

{Helyszín: Ház. Nappali. Az ikrek pislantanak.}

Bianca: Hol van Chris?

Bella: Nem tudom. (Kiált.) Chris!

Bianca: Chris! Kérlek, szükségünk van rád!

Bella: Ugye nem jött utánunk?

Bianca: Jézusom!

Bella: Most mit csináljunk?

Bianca: Azonnal vissza kell mennünk érte!

Bella: Szó sem lehet róla!

Bianca: De Bella...

Bella: Tudom, mennyire fontos neked, de nem vagyunk felkészülve! Ha átváltoztatta, akkor már amúgy sem tudunk mit tenni!

Bianca: Ez az egész hülyeség volt! Hallgatnom kellett volna rá! Akkor most...

Bella: Ne emészd magad! Nem a te hibád!

Bianca: De igen! Leonak nem kellett volna kineveznie őt fényőrünkké, már így is elég bajba sodortuk!

Bella: Figyelj, azzal, hogy magadat hibáztatod, nem lesz semmi sem jobb! Inkább keressünk valami megoldást!

Bianca: És mégis honnan kerítsük elő azt az embert, aki képes megölni? Már lehet, hogy nem is él. Hiszen a boszorkány többszáz éves!

Bella: Volt eddig valami olyan, amit mi ketten ne tudtunk volna megoldani?

Bianca: Nem, de ez most lehet, hogy más! Nem akarom elveszíteni!

(Bianca leül a kanapéra a beteg galamb mellé.)

Bella: Meg kell próbálnunk. (Letérdel Bianca mellé, és a szemébe néz.) Chris-ért.

Bianca: (Egy könnycsepp folyik végig az arcán.) Igazad van. Nem ülhetek itt tétlenül!

Bella: Van valami terved?

Bianca: Egyelőre csak az, hogy mindenkit megkérdezünk a boszorkányról, aki csak szóba jöhet. Vagy marad a könyvtár.

Bella: Remek. (Kiált.) Apa!

(Wyatt pislant.)

Wyatt: Már megint mi van?

Bianca: Mi is örülünk, hogy látunk.

Wyatt: Bocs.

Bella: Nem tudsz valamit Capeliről?

Wyatt: Nem ő az a boszorkány, aki embereket varázsol állattá?

Bianca: De, pontosan. Nem tudod, ki az ősi ellensége, aki legyőzheti?

Wyatt: Fogalmam sincs. De mi dolgotok van nektek vele?

Bella: Meg kell mentenünk valakit.

Wyatt: Nem ajánlatos összetűzésbe kerülni vele.

Bianca: Már mindegy.

Wyatt: Ne haragudjatok, de nekem most dolgom van. Ne csináljatok semmi őrültséget, jó?

(Wyatt pislant.)

Bianca: Miért mondja mindenki ezt?

Bella: (Nevetve) Fogalmam sincs. De mi lenne, ha megkeresnénk Cassust?

Bianca: Tessék? Ez most hogy jutott eszedbe?

Bella: Fogalmam sincs. Valahogy jó ötletnek tűnt.

Bianca: Hát ha te mondod. Addig sem emésztem magam Chris miatt.

(Pislantanak.)

{Helyszín: Tisztás. Cassus idegesen járkál a füvön. Az ikrek megjelennek.}

Bella: Cassus! Csakhogy megvagy!

Bianca: Szerinted nem viselkedik furcsán?

Bella: De igen. Csak tudnám, mi baja van.

Bianca: Azóta ilyen, mióta találkoztunk a boszorkánnyal.

Bella: Lehet, hogy veszélyben érezte magát.

Bianca: De miért? Hisz ő állat, őt már nem tudja...

Bella: Te is arra gondolsz, amire én?

Bianca: Cassus valamikor ember volt!

Bella: Jézusom!

Bianca: Ez legalább magyarázatot ad, miért volt olyan ideges. Mert felismerte régi ellenségét.

Bella: Régi ellenség...Honnan olyan ismerős ez a szó?

Bianca: Ezt nem hiszem el! Lehet, hogy ő lenne az, akit keresünk?

Bella: Hogy Cassus lenne Capeli ellenfele?

Bianca: Miért ne? Minden stimmel. Cassus varázserejű lény, Capeli változtatta állattá, tehát ősi ellenségek. Valószínű, hogy Cassus meg tudott szökni, ezért ilyen veszélyes a boszorkányra nézve.

Bella: Akkor meg mire várunk még?

Bianca: Meg kell mentenünk Christ!

Bella: Meg a többi embert. Cassus, vigyél minket Capeli házába!

(Megsimogatja a lovat.)

Bianca: Cassus, miért nem felelsz?

Cassus: Nem vihetlek titeket oda!

Bella: Te vagy az egyetlen, aki segíthet!

Bianca: Kérlek, ez nagyon fontos számomra!

Cassus: Capeli közel háromszáz éve átkozott el. Én nem tudom őt megölni, csak ember alakban. Az átkot pedig csak ő tudja feloldani.

Bella: Valahogy rá kell vennünk, hogy fordítsa meg!

Bianca: És szerinted a mi kedvünkért visszaváltoztatja, hogy megölhesse őt Cassus, igaz?

Bella: Nem, persze, hogy nem. De nincs más lehetőség!

Bianca: És mégis, hogy működik az ereje?

Cassus: A szeméből egy mágikus fénysugár tör elő. Az változtatja át az embert állattá.

Bianca: Van egy ötletem...Cassus, nincs más választásunk, mennünk kell!

Cassus: Rendben. De nem ígérhetek semmit sem!

{Helyszín: Alvilág. A királynő előtt megjelenik Wyatt.}

Wyatt: Hivattál?

Királynő: Igen. Azt szeretném, ha ezentúl jobban odafigyelnél a lányaidra. Nem szeretném, ha beleköpnének a levesembe.

Wyatt: Feltétlen szükség van erre, Paige?

Paige: Tudom, azt nem kérhetem, hogy kösd meg az erejüket, de ennyit igazán megtehetsz.

Wyatt: Ártottak neked?

Paige: Még nem.

Wyatt: Hát akkor? Tudnak rólad?

Paige: Természetesen nem. Honnan tudnának? Esetleg tőled?

Wyatt: Tessék? Tudod, hogy sohasem árulnám el nekik.

Paige: Elmehetsz!

(Wyatt pislant. Néhány démon lép a királynő elé.)

Démon#1: Felség, hivatott minket?

Paige: Igen. Szeretném, ha a Triád gyűlésein nem esne szó arról, hogy az ikrek tudják, hogy létezem. Szükségem van az apjukra...egyelőre.

{Helyszín: Capeli háza előtti kert. Az ikrek Cassussal együtt elbújnak a fák között.)

Bella: Most hogyan tovább?

Bianca: Be kell jutnunk a házba, és meg kell keresnünk Christ.

Bella: Gondolod, hogy felismered?

Bianca: Jól van, te kérdezted, hogy hogyan tovább!

Cassus: Csend legyen!

(Capeli kilép a házból. Egy pókot tesz le a földre.)

Bianca: Nézzétek! Így még csak be sem kell mennünk!

Bella: Jobb lesz, ha kihasználjuk a meglepetés előnyét.

(Az ikrek a boszorkány elé pislantanak. Cassus utánuk vágtat.)

Capeli: Gondoltam, hogy visszajöttök a fényőrért.

Bianca: Mit csinált vele?

Bella: Nyugi!

Capeli: Csak kibővítettem a gyűjteményemet.

Bianca: Megölöm!

Capeli: Igen, de előbb farkast csinálok belőled!

(Capeli kezéből előtör a sugár, de Bianca előkap egy tükröt, és maga elé tartja. A sugár eltalálja a boszorkányt, és farkassá változik.)

Bella: Szép munka! Cassus, most te jössz!

(Az unikornis rátámad a farkasra, az próbál védekezni, de mikor Cassus szarva átdöfi, szétrobban.)

Bianca: Hú...ez klassz volt!

(Az udvaron minden állat felveszi emberi alakját. Chris két méterre áll tőlük. Végül Cassus is alakot ölt.)

Bella: Ejha!

Cassus: Ez minden?

Bella: Hát...izé...

Bianca: Kösz! (Chrishez rohan.) Jól vagy?

(Megöleli.)

Chris: Soha jobban.

Bianca: Jaj, ne haragudj rám, amiért állandóan bajt hozok rád!

Chris: Felejtsük el!

Bianca: De ez nem ilyen egyszerű! Ha nem tudta volna Cassus legyőzni, akkor örökre állat maradsz miattam!

Chris: Ne hibáztasd magad! És amúgy is, tuti kitaláltatok vola valamit!

Bella: A Cassus az igazi neved?

Bianca: ~ Mi van, tetszik? ~

Bella: ~ Hát, meg kell hagyni, jól néz ki! ~

Cassus: Igen, háromszáz éve ez még egy ismert név volt, de mára már elég elavultnak tűnhet.

Bella: Nekem tetszik.

Cassus: Örülök.

Bianca: Esküszöm, soha többet nem cselekszem meggondolatlanul! Ha mégis...

Chris: Az azt jelenti, hogy újra normális vagy.

Bianca: Könyörgöm, ne csináld már! Próbálok bocsánatot kérni, te meg nem hagyod!

Chris: Azért, mert felesleges! Te ilyen vagy, már kezdem megszokni, hogy mellettetek életveszélyes élni.

Bianca: Hát ez a baj. Néha már nagyon elegem van ebből. Most még a Forrás is...

Chris: Mi lenne, ha néha lazítanál?

(Megcsókolja.)

Bella: Én igazán nem akarok zavarni, de mi lenne, ha hazamennénk? Ezt otthon is folytathatjátok.

Bianca: Ő...asszem igazad van. Menjünk!

Cassus: Én nem tudok teleportálni.

Bella: Semmi baj, majd én segítek!

(Megfogja Cassus kezét, eltűnnek.)

Chris: Feltétlenül fontos, hogy most rögtön hazamenj?

Bianca: Azt hiszem nem, miért?

Chris: Szeretnék mutatni valamit.

(Kinyújtja a kezét, Bianca megfogja, majd eltűnnek.)

{Helyszín: Ház. Nappali. Bella és Cassus jelenik meg.}

Bella: Nézd, ő is visszakapta emberi alakját!

(A kanapén már nem a galamb fekszik, hanem egy férfi.)

Cassus: Igen, de még mindig sérült.

Bella: Igen. De hol van már Bianca és Chris? (Kiált.) Chris!

Cassus: Szerintem hiába próbálkozol.

Bella: Igen, szerintem is. Csak tudnám mire megyünk egy ilyen fényőrrel! Leo!

(Leo orbol.)

Leo: Tessék?

Bella: Még mindig a gyógyítás lenne esedékes.

Leo: Hol van Chris?

Bella: Ő...izé...most épp nem ér rá.

Leo: Nem ér rá? Az első munkanapján?

Bella: Jaj, ne légy már olyan ideges! Meddig tart ezt a szerencsétlent meggyógyítanod?

(Leo meggyógyítja a férfit.)

Férfi: Köszönöm. Én mennék is.

(Teleportál.)

Bella: Na látod! Két percet elvesztettél az életedből!

Leo: Nyugodtan gúnyolódj csak! De ha egyszer elkapom Christ, számolunk!

{Vágás: Golden Gate. Chris és Bianca orbol a tetejére.)

Bianca: Jézusom! Ez csodálatos!

Chris: Reméltem, hogy tetszik. Én mindig ide jövök, ha rossz kedvem van.

Bianca: De azért remélem, most nem azért hoztál ide, mert rossz kedved van, és mondjuk le akarsz lökni.

Chris: Persze, hogy nem. Csak meg akartam mutatni San Franciscot innen.

Bianca: Csodálatos.

Chris: Tudom.

Bianca: Még mindig bánod, hogy te vagy a fényőrünk?

Chris: Sosem bántam.

Bianca: Pedig nagyon úgy tűnt.

Chris: Persze, mert nem akartam mutatni, mennyire örülök neki.

Bianca: Igazán?

(Megcsókolják egymást.)

{Vágás: Ikrek házikója. Bella ül az ágyon, leckét ír. Bianca pislant.}

Bella: Mintha azt beszéltük volna, hogy hazajössz.

Bianca: Ezer bocs.

Bella: Ez minden?

Bianca: Voltál te már a Golden Gate tetején?

Bella: Természetesen nem. Miért, kellett volna?

Bianca: Na és, mi van Cassussal?

{Helyszín: Ház. Konyha. Prue és Wyatt beszélgetnek.}

Prue: Hogy érted azt, hogy jobban kellene rájuk figyelni?

Wyatt: Túl sokat varázsolnak. Nem ártana őket valahogy eltiltani.

Prue: Ismerhetnéd már őket, lehetetlen eltiltani őket a varázslástól. A fürdőszobába is pislantással közlekednek.

Wyatt: Tudom, de talán nem ártana...

Prue: Mégis, ez most egyáltalán hogy jutott eszedeb?

Wyatt: Nem tudom. Én csak azt mondom, ne engedjük, hogy minden szabad idejüket démonvadászattal töltsék.