1. rész: Kettős játszma 1. rész

Új szereplők:

Paige: Bianca és Bella osztályfőnöke. A többi majd kiderül.

Katie: Táborvezető.

Wyatt: Nem csak a lányok apja, hanem az iskola igazgatója is.

Mrs. Stevens: A tábor szakácsa, borzalmasan főz, így a gyerekek édességeken élnek, és mindenféle kifogásokat keresnek, hogy ne kelljen enniük.

Cassus: Bianca unikornisa, tud beszélni, és az emberek előtt rendes lónak álcázza magát.

Táboros diákok.

{Helyszín: Tábor. Ebédlőasztal. A gyerekek épp kifogásolják Mrs. Stevens legújabb főztjét.}

Bianca: Mrs. Stevens! Mrs. Stevens! Én allergiás vagyok a hagymára!

Melinda: (Halkan Bella-hoz) Én allergiás vagyok mindenre, amit ez a banya főz.

Mrs. Stevens: Csend legyen, inkább egyetek!

(A gyerekek undorodva nézik az ételnek nevezett moslékot. Phoebe lép az ikrekhez.)

Phoebe: Még bírjátok ki egy kicsit, ebéd után kaptok valami ehetőt.

Bianca&Bella: Phoebe néni! Mit…

Phoebe: Ezerszer mondtam már, hogy ne szólítsatok néninek!

Bianca&Bella: …keresel te itt? Azt hittük otthon maradsz.

Phoebe: Nem bírtam nélkületek két napig sem, ezért megkértem Pruet, hogy had váltsam fel.

Bianca&Bella: Miért anyu elment? Nem is szólt nekünk!

Phoebe: Á, csak a szokásos, randevúja van egy démonnal.

(A lányok a tanári asztal felé néznek, és vigyorognak.)

Bianca&Bella: Ennek apu nem fog örülni! Nézd Phoebe néni, már megint azzal a némberrel beszélget.

(Phoebe megpillantja a Wyatt mellett ülő, szokásához híven kirívóan öltözködő Paige-t.)

Bianca: Mondhattok, amit akartok, de szerintem ez akkor is egy démon.

Phoebe: (Megrovóan.) Apátok megbízik benne.

Bella: De hiszen apa is démon!

Phoebe: Volt!

Bella: Jó, akkor volt!

Bianca: Ne feledd el, hogy mi is félig démonok vagyunk, ezért megérezzük a gonoszt!

Phoebe: De még nem teljes az erőtök, bármikor tévedhettek. Lehet, hogy nem tartod szimpatikusnak, és csak ezért érzed gonosznak.

Bella: De hiszen ez a nő rászállt az apánkra!

(Tovább vitatkoznak. Katie lép mögéjük.)

Katie: Ha lehetne, egy kicsit csendesebben! Üdvözlöm, Mrs. Turner.

Phoebe: Halliwell, ha kérhetném. Nem vettem fel a férjem nevét. De nyugodtan szólítson Phoebenek!

Katie: Rendben, Phoebe. Mi szél hozta erre?

Phoebe: Ha nem baj, egy kicsit helyettesítem Pruet, nem bírom ki az én édes unokahúgaim nélkül. (Elmosolyodik.)

Katie: És hol van Mrs. Perry?

Phoebe: (Gúnyosan mosolyogva.) A Halliwell lányok sosem veszik fel a férjük nevét.

Katie: Értem. Hát akkor, örülök, hogy találkoztunk.

(Katie elmegy. Phoebe visszafordul az asztal felé, de az ikrek már nincsenek ott.)

{Vágás a tábor legmagasabb fájához, amin a lányok kis házikója van. Odabent Bianca hever az ágyon, Bella idegesen mászkál.}

Bella: Én akkor is azt mondom, valami nincs rendben ezzel a nővel.

Bianca: Miért nekem mondod? Szerinted én nem tudom?

Bella: Jó, persze. De hiába mondom másnak, mintha a falnak beszélnék. Ki kell derítenünk, mi folyik itt.

Bianca: Árnyak Könyve?

(Bella bólint. Bianca leír egy kört kézfejével, és az ágyon megjelenik az Árnyak Könyve. Bella mellételepszik, és tanulmányozni kezdik a démonokat.)

{Vágás a házba. Prue és Piper egy démon ellen harcol. Az egyik energiagömb eltalálja Pruet, és a lány a földre esik. Piper felrobbantja a démont.)

Piper: Leo!

(Leo orbol a nappaliba.)

Leo: Mi történt?

Piper: Csak a szokásos. Prue megsebesült.

(Leo odamegy Pruehoz, letérdel, és meggyógyítja.)

Piper: Én felmegyek az Árnyak Könyvéért.

(Elindul felfelé a lépcsőn. Prue nyög egyet, majd felkel.)

Prue: Kösz! Hol van Piper?

Leo: Felment az Árnyak Könyvéért.

(Sikítást hallatszik, majd Piper rohan lefelé a lépcsőn.)

Piper: (Kétségbeesetten.) Az Árnyak Könyve… eltűnt!

{Vágás a faházba. Bianca és Bella még mindig az árnyak Könyvét nézik.}

Bella: Semmi?

Bianca: Semmi.

(Bianca kedvetlenül áll fel, és kinéz az ablakon.)

Bianca: Gyere csak! (Bella mellé lép, és kinéz ő is az ablakon.) Nézd, még Cassusnak sem tetszik! (A lányok lova mellett Paige áll, Cassus idegesen fújtat, és kaparja a földet.)

Bella: Nem létezik, hogy ez a nő normális legyen!

Bianca: De hiába, ha nem tudjuk bizonyítani!

(Lépések zaja hallatszik.)

Bella: Jön valaki! Rejtsd el a könyvet!

(Bianca ismét leír egy kört a kezével, mire az láthatatlanná válik. Phoebe lép be a házikóba.)

Phoebe: Hát megvagytok! Mondhatom, szépen ott hagytatok!

Bella: Bocs, Phoebe néni! (Phoebe próbál mérges arcot vágni.) Csak már nem bírtuk hallgatni Katie dumáját, a kajától meg felfordult a gyomrunk!

Phoebe: Hát azt megértem. Na és miről folyik a téma?

Bianca: Ő… semmiről!

Phoebe: Miért hiszem azt, hogy valami rosszban sántikáltok?

Bella: Mi? Ugyan!

(Leo és Piper orbol a szobába.)

Piper: (Kétségbeesetten Phoebehez.) Sikerült megidéznünk a démont, de az Árnyak Könyve eltűnt.

Phoebe: Mi? (Az ikrek óvatosan egymásra pillantanak, majd Bianca int egyet észrevehetetlenül a kezével.) Ez biztos?

Leo: Ha nem hiszed, nézd meg!

Phoebe: De hiszen, ez lehetetlen!

Leo: Prue hív minket!

Phoebe: Én is megyek! (Mindhárman elorbolnak.)

Bella: Szerinted megúsztuk?

Bianca: Nem tudom. A könyv a helyén van.

{Vágás a padlásra. Prue áll az Árnyak Könyve mellett. Leo, Piper és Phoebe orbolnak be.)

Piper: Mi van? Még egy démon?

Prue: Nem. Az Árnyak Könyve!

Piper: (Hitetlenkedve.) Ez meg hogy lehet? De hiszen az előbb még nem volt itt!

(Phoebe is a könyvhöz lép.)

Phoebe: Biztos, hogy nem képzelődtetek?

Piper: Ugyan, Phoebe! Ne nézz kezdőnek!

Phoebe: Prue?

Prue: Hát én nem tudom. Mikor feljöttem, nem volt itt a könyv. Leültem, és mire legközelebb felnéztem, már a szokásos helyén volt.

Phoebe: Ez igazán furcsa. Az Árnyak Könyvét nem vihetik el démonok.

Piper: Igen, ez igaz! De akkor meg mi történhetett?

{Vágás a faházba. Bianca és Bella ismét az ágyon ülnek.}

Bella: Tennünk kell valamit! De a könyvet most nem hívhatjuk! Biztos rájönnének, hogy mi voltunk. Már így is túl messzire mentünk.

Bianca: Ez igaz. De tennünk kell valamit!

Bella: Jó, de mégis mit?

Bianca: Mi lenne, ha legalább szórakozásból legalább elátkoznánk?

Bella: Ez remek ötlet. Had röhögjünk legalább

egy kicsit! (Vigyorogva összedörzsöli a kezét.) Láss hozzá!

Bianca: (Felháborodottan.) Miért pont én?

Bella: (Mézesmázosan.) Mert a varázsigeírás a te asztalod, én abban béna vagyok.

Bianca: (Megenyhülve.) Hát jó. Nézzük! (Elővesz egy lapot, egy darabig körmöl, időközönként lefirkál valamit, majd kis idő múlva meglebegteti a papírt.) Kész!

Bella: Halljuk!

Bianca:

“Gonosz Paige, mi utálunk,

Ismerd meg hát haragunk.

Hajad legyen nyomban kék,

Hogy nevethessen a nép!”

Bella: Nagyszerű! Akkor most nézzük meg az eredményt!

(A lányok kikukucskálnak az ablakon, az immár kék hajú Paige még mindig az istállónál ácsorog.)

Bella: Klassz! Ügyes vagy tesó! (Összecsapják a tenyerüket.)

(Bianca elfordítja a fejét az ablaktól, és véletlenül belenéz a tükörbe, majd felsikít.)

Bella: Mi va…(Követi Bianca tekintetét, és ő is felsikít, mikor meglátja kiütésekkel teli arcukat.)

Bianca: Mi… mi történt?

Bella: Nem tudom! Talán Leo segíthet!

(Mindketten pislantanak.)

{Helyszín: Ház. Padlás. Prue, Piper, Phoebe és Leo vannak ott. Bianca és Bella pislantanak. Prue felnéz.)

Prue: (Gyanúsan mosolyog.) Veletek meg mi történt?

Bianca: Kiütést kaptunk valamitől.

Prue: (Kétkedve.) Igen?

Bella: Az erdőben sétáltunk. Azt hiszem mérges szömörce.

Phoebe: Hát persze, mi más. Semmiféleképp nem egy varázsige visszaütése, ugye?

Bianca: Varázsige? Visszaütés?

Piper: Talán még nem hallottatok arról, hogyha egy varázslatot saját célra használtok, azért büntetés jár?

Bella: Büntetés?

Phoebe: Igen. És ez a kiütés nekem nagyon gyanús. Az meg végképp, hogy az Árnyak Könyve eltűnt. Nagyon csendben vagytok, nem is tiltakoztok? Vagy talán nincs miért?

Bianca: Nem a könyvből varázsoltunk!

Piper: Nem? Hát akkor? És amúgy is minek nektek a könyv?

Bianca: Mi csak utána akartunk nézni Paigenek.

Phoebe: Már ezerszer mondtam nektek, hogy szálljatok le Paigeről!

Bella: Nem tehetünk róla, akkor is ellenszenves, és meg vagyunk győződve róla, hogy démon!

Prue: Na ebből elég! Nem gyanúsíthattok minden ellenszenves embert azzal, hogy démon!

Bella: De anya…

Prue: Semmi de!

Bianca: Leo, nem gyógyítanál meg bennünket?

Piper: Szó sem lehet róla!

Leo: Amúgy sem bírnám. Ezt nektek kell helyrehoznotok!

Bella: És mégis hogyan?

Prue: Fordítsátok vissza a varázsigét!

Bianca: Hogyan?

Phoebe: Ezt már nektek kell kitalálnotok! Mondj egy varázsigét!

(Bianca gondolkozik egy darabig.)

Bianca:

“Minden, mit kívántunk legyen semmivé,

Paige haja váljon ismét eredetivé!”

Phoebe: Szép! És az eredmény is látványos!

(Az ikrek a tükörhöz rohannak, és megkönnyebbülten sóhajtanak fel.)

Bella: (Vigyorogva.) Azért jó volt látni Paige-t kék hajjal.

(Bianca bólint.)

Bianca: Megérte a kiütést!

Phoebe: Nehogy azt higgyétek ám, hogy ezzel el van intézve az egész! A mágia nem játék! Nem cselekedhettek ilyen elővigyázatlanul! Mégis, kitől tanultátok ti ezt?

(A lányok összemosolyognak.)

Bianca&Bella: Hát tőled, Phoebe néni!

(Phoebe durcásan morog.)

Phoebe: Ne higgyétek, hogy vicces! Soha többet ne csináljatok ilyet!

Prue: Most pedig nyomás vissza a táborba! És nehogy azt higgyétek, hogy apátok nem fogja megtudni!

(Bianca és Bella morogva pislantanak.)

Phoebe: Most pedig védővarázslatot alkalmazunk a könyvön!

Prue: Na, de Phoebe!

Piper: Semmi de! Attól mert a te lányaid, nem különböznek semmiben! Nincs joguk nekik sem másoknak ártani!

Prue: Jól van! Csináljatok, amit akartok! Én visszamegyek a táborba!

{Vágás a faházba. Bella és Bianca ismét az ágyon fekszik.}

Bianca: Ezt épp, hogy megúsztuk!

Bella: Meleg volt! Ha anyu nem segít, még mindig Phoebe és Piper korholását hallgathatnánk!

Bianca: Hát az tuti!

(Wyatt pislant.)

Bianca&Bella: Szia apu!

Wyatt: Igaz, amit hallottam?

Bella: Miért, mit hallottál?

Wyatt: Hogy megátkoztátok Paige-t!

Bianca: Mi? Megátkoztuk? De hiszen sokkal jobban áll neki a kék haj!

Wyatt: Ez egyáltalán nem vicces!

Bianca: ~Mintha ezt már hallottuk volna Phoebetől is~(Gondolati úton üzent Bellanak.)

Bella: Apu! Ne csinálj úgy, mintha te nem lennél démon!

Wyatt: (Mérgesen.) Most nem rólam van szó! Hanem rólatok. Meg ne halljam még egyszer, világos?

Bianca&Bella: Persze.

Wyatt: Örüljetek, hogy nem kötöttük meg az erőtöket.

Bianca: Az nem lenne tisztességes!

Wyatt: Miért, megátkozni valakit tisztességes?

Bianca: De ő egy démon!

Wyatt: Tessék?

Bella: Démon. (Wyatt értetlenül néz.) D-é-m-o-n!

Wyatt: Ne bolondozz, tudom, mi az a démon! De honnan vettétek ezt a marhaságot?

Bianca: Érezzük!

Wyatt: (Gúnyosan.) És amit ti éreztek, az úgy is van.

Bella: Miért ne? Hiszen félig démonok vagyunk, megérezhetjük!

Wyatt: Ó, hát persze! És 16 évesek vagytok! Arra nem gondoltatok, hogy én is érezném?

Bianca: Dehogyisnem! De lehet, hogy szirén, vagy mit tudom én! Amennyire rádnyomult!

Wyatt: Ha Szirén lenne, már rég megölt volna. Erre még nem gondoltatok? És nem nyomult rám, egyszerűen csak kedves!

Bianca: (Gúnyosan.) Hát persze!

Wyatt: Látszik, hogy van még mit tanulnotok!

Bella: Majd meglátjuk!

Wyatt: Meg ne próbáljatok tenni még egyszer valamit, vagy megkötjük az erőtöket!

Bella: De apa…

Wyatt: Téma lezárva! Egy szót se többet!

(Wyatt pislant.)

Bianca: Nem igaz, hogy ő sem hisz nekünk!

Bella: Tőle örököltük a démoni felünket, az ember elvárná, hogy legalább ő megértsen bennünket!

(Prue jön be.)

Bianca&Bella: (Kedvetlenül.) Szia anya!

Prue: Mi van veletek?

Bianca: Mégis mi lenne?

Bella: Senki nem hisz nekünk. Mikor látjátok már be, hogy felnőttünk? Majd akkor hiszitek el, ha már megölte valamelyikünket?

Prue: Ó, lányok! Nem kell mindenkiről azt feltételezni, hogy démon!

Bianca: (Sértődötten.) Ha te is kioktatni jöttél, nyugodtan elmehetsz, már apa megtette!

Prue: Ahogy gondoljátok! De mi lenne, ha megpróbálnátok kedvesen viselkedni egy kicsit Paige-dzsel?

Bella: Mintha az olyan könnyű lenne! Te nem veszed észre, hogy teljesen rányomult apára?

Prue: Mi? Ugyan dehogyis! Szerintem csak kedves, ennyi az egész. Legalább próbáljatok meg a kedvemért egy kicsit rendesen viselkedni!

Bianca: Rendben, de csak a te kedvedért!

Prue: Kösz!

(Prue kimegy.)

Bella: Komolyan gondoltad?

Bianca: Hát… megpróbálhatnánk. (Bella ijedten néz rá.) Nyugi! Talán így könnyebben kideríthetjük az igazságot.

Bella: (Felsóhajt.) Már egy percre azt hittem megőrültél!

Bianca: (Nevetve.) Mégis mit képzelsz te rólam?

{Helyszín: Tábor. Ebédlő. Vacsora. Az étkezés befejezte után Bella és Bianca Paigehez lépnek.}

Paige: Miben segíthetek?

Bianca: Mi csak szeretnénk beszélgetni a tanárnővel. Rájöttünk, hogy milyen udvariatlanul bántunk önnel, pedig nem kellett volna.

Paige: Ezt örömmel hallom.

Bella: Talán rosszul ítéltük meg önt, és szeretnénk jobban megismerni, remélve, hogy ezek után jóban leszünk.

Paige: Ez dicséretes. És mit szeretnétek tudni?

Bella: ~Tényleg, mit is?~

Bianca: ~Jó kérdés. Ezen még én sem gondolkoztam!~

Bella: Mi a kedvenc színe? ~Bocs, jobb nem jutott eszembe’~

Bianca: ~Semmi baj!~ Tényleg, még a legalapvetőbb dolgokat sem tudjuk!

Paige: A fekete.

Bella: ~Tipikus démon!~

Bianca: ~Az bizony!~

Paige: Bár az előbb egyesek azt állították, hogy kék a hajam.

Bella: Kék? Hát ez érdekes. Nem lehet, hogy káprázott a szemük?

Paige: Annyi embernek? Nem hiszem. Mellesleg én is láttam.

Bella: Hát ez különös.

Paige: Az. És az egész tábor rajtam nevetett, nem volt kellemes, elhihetitek.

Bianca: Elhisszük!

Paige: És aztán pár perc múlva nyomtalanul eltűnt.

Bianca: Ez meg még különösebb. És milyen filmeket szeret?

Paige: A horrort.

Bella: ~Egyre jobb.~ Mi a kedvenc kajája?

Paige: Nem tudom, mindent megeszek, amit nem itt készítenek!

(Mindannyian elvigyorodnak.)

Bella: ~Legalább ennyi közös van bennünk. Te tudsz még valamit kérdezni?~

Bianca: ~Nem, semmi nem jut az eszembe. Csak az, hogy démon-e. De azt mégsem kérdezhetjük meg tőle!~

Bella: Melyik a kedvenc helye a táborban?

Paige: A kedvenc helyem? Nem tudom, de az erdőbe nem fogok bemenni soha! És ezt nektek is tanácsolom, nagyon veszélyes!

Bianca: Nem fogunk odamenni, nem keressük a bajt! ~Általában megtalál minket magától is!~

Bella: ~Most már tényleg kifogytam a kérdésekből!~ Na, mi most megyünk! Viszlát!

Paige: Sziasztok!

(Az ikrek elviharzanak. Wyatt fordul Paigehez.)

Wyatt: Már megint miben sántikáltak?

Paige: Most semmiben. Úgy néz ki, mintha csak barátkozni akartak volna.

Wyatt: Rosszat sejtek.

Paige: Ne gondolj egyből rosszra, eleven gyerekek, de lehet, hogy most kivételesen tényleg csak barátkoztak!

Wyatt: Hát lehet, hogy igazad van.

{Vágás: Faház. Bella és Bianca ismét bent vannak.}

Bella: Szerinted?

Bianca: Semmi kétség, démon!

Bella: De anyuéknak nem mondhatjuk, hogy azért mert a fekete a kedvenc színe!

Bianca: Hát épp ez az! Most mit tegyünk?

Bella: Árnyak könyve?

Bianca: Jó ötlet, bár nem tudom, hogy nem szidnak-e le minket még jobban, ha megint eltűnik.

Bella: Mi a fontosabb? A család vagy a világ békéje?

Bianca: Igazad van! (Leír egy kört kezével, de nem történik semmi. Újra próbálkozik, de az árnyak Könyve nem jelenik meg.)

Bella: Mi van?

Bianca: Fogalmam sincs! Még sose történt ilyen! Nem tudom idehívni!

Bella: Gondolod, hogy egy démon lopta el?

Bianca: Az lehetetlen. Gyere, nézzük meg!

(Pislantanak.)

{Helyszín: Ház. Padlás. Bianca és Bella pislantanak. Odamennek az Árnyak Könyvéhez. Bianca megérintené, de az arrébb csúszik. Bella is megpróbálja elkapni, de a könyv a földre esik. Bianca lehajol érte, de az tovább csúszik.)

Bella: Mi a fene folyik itt?

Bianca: Nem tudom, de rosszat sejtek. Emlékezz csak vissza, mikor szokott ilyet csinálni a könyv?

(Bella felsikít.)

Bella: Jézusom, ha egy démon akarja elvenni! Csak nem arra gondolsz…

(Phoebe lép be.)

Phoebe: De bizony arra!

Bianca: Phoebe! Te tetted ezt?

Phoebe: Sajnálom lányok, nem volt más választásom!

Bella: (Felháborodva.) Hogy tehetted ezt?

Bianca: Kihasználtad, hogy félig démonok vagyunk! (Könny csordul ki a szeméből.) Ezt nem hittem volna rólad! Utállak!

(Az ikrek pislantanak. Phoebe lehajtott fejjel áll. Leo jön be.)

Leo: Mi történt? Mintha az ikrek hangját hallottam volna.

Phoebe: Én nem akartam! Muszáj volt, nem tehetek róla! Ha szót fogadtak volna, akkor nem kellett volna ezt tennem!

Leo: Miről beszélsz?

Phoebe: Mivel a lányok félig démonok, egy vérkötést kellett létrehozni, hogy hozzányúlhassanak a könyvhöz. Amiért engedetlenek voltak, megszüntettem a kötést. Azt hiszem, nagyon mérgesek.

(Wyatt pislant.)

Wyatt: Mi történt?

Leo: Itt voltak a lányok, és tudomást szereztek a kötésről.

Wyatt: Jaj ne! Nagyon mérgesek voltak?

Phoebe: Szerinted?

(Prue és Piper nevetve jön be. Prue észreveszi a bent lévők hangulatát.)

Prue: Mi folyik itt? Phoebe, mi van?

Wyatt: Itt voltak a lányok.

Prue: Vigyél a faházba!

{Vágás az Alvilágba. Két démon van azon a helyen. Az egyik egy öreg férfi, a másik egy fiatal nő, álarc van az arcán.}

Férfi: Hogy haladsz?

Nő: Jól, Bale mester. Nagyon jól. Azt hiszem sikerült bogarat ültetnem a fülükbe. A helyzet adott, és ők ki is fogják használni, ez biztos. Már csak jó időben, jó helyen kell lennem.

Bale mester: Rendben. Sok sikert, Paige!